Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - V. Fejezet. Az eljárás
104 badalini hatóságnak ezért meg kellett adni a jogot, hogy tanúkihallgatást, vagy okirat beszerzését, vagy szemle megtartását, vagy szakértő meghallgatását hivatalból is rendelhessen el, ha azt az ügyállás felderítése érdekében szükségesnek véli. Ezért pl. akkor, ha a felszólaló egy újdonságrontó nyomtatványra hivatkozott, de azt nem csatolta, kétségtelenül joga van a hatóságnak azt beszerezni, ha a felszólaló nem is jelent meg a tárgyaláson ; épen így elrendelhető ilyen esetben hivatalból a tanúkihallgatás, ha azok a tanuk már meg voltak nevezve stb. Ezekből az okokból adta meg a tervezet a bizonyításfelvétel hivatalból való elrendelésének a jogát a szabadalmi hatóságoknak, a mint erről különben hasonló rendelkezést a Pp. 228., 326., 328., 340. stb. §§-ai tartalmaznak, daczára annak, hogy azokban magánjogi igények érvényesítéséről van szó. A mondottakból és különösen az officzialitás elvéből folyik továbbá, hogy a mint a joglemondásra, vagy elismerésre határozat nem alapítható, épen úgy nincs helye tárgyalás elmulasztása alapján hozandó határozatnak (kivéve az 54. §. negyedik bekezdésében említett esetet). Az officzialitás elvének egyik további folyománya az, hogy a felszólalás — kivéve a magánérdeken alapuló az 51. §. 3. és 5. pontjainak eseteit — vissza nem vonható. Ennek a visszavonhatlanságnak, különösen jogászi körökben, vannak ellenesei, de a tervezet azt a mai, régóta fennálló gyakorlatnak megfelelőleg fentartja, sőt a nélkül következetlenségbe esnék. A visszavonhatlanság fentartása ugyanis nemcsak azért szükséges, mert tapasztalati tény, miszerint a jelen törvény életbelépését közvetlenül követett időben, még mielőtt a hivatal a felszólalás visszavonhatlanságát gyakorlatába felvette, sok felszólalás csak azért történt, hogy a felszólaló a bejelentőre nyomást gyakoroljon és jogtalan haszon- szerzés mellett a felszólalást visszavonta. De nemcsak ebből az okból véli a tervezet a visszavonhat lanságot fentartandónak, hanem főkép helyes ipar- jogvédelmi szempontból is. Ha már a mi alaprendszerünk szerint a bejelentést az újdonság szempontjából hivatalból megvizsgálni nem kell és nem is szabad, csak természetes, hogy azt a vizsgálatot némileg helyettesítő felszólalási eljárásnak minél szélesebb alapot kell teremteni. A bejelentőnek érdeke is az, hogy a bejelentést minél szélesebb alapon vizsgálják meg, mert annál nagyobb biztosítékot nyer netáni későbbi megtámadásokkal szemben. Közgazdasági érdek is ez, és ezért itt is a felek diszpoziczióját korlátozni kell. Nem elégíti ki az iparjogvédelem követelményeit és a közgazdaság igényeit az, ha a felszólalás visszavonható, holott a felszólalásból már tudomást nyert a hivatal egy újdonságrontó anterioritásról. Ha a felszólalás visszavonása joghatályos lenne, akkor a szabadalmi hivatal kénytelen lenne oly szabadalmat is megadni, melyre nézve már hivatalos tudomása van arról, hogy annak megadha- tását újdonság hiánya gátolja. Kivánatos-e ily szabadalmak megadása ? Ki nyerne ily szabadalommal valamit és nem csökkentené-e a magyar szabadalmak értékét ? A helyes iparjogvédelem és közgazdaság nevében tiltakozni kellene ily eljárás ellen, mely kényszeríti az iparjogvédelem és iparfejlesztés czéljából felállított hatóságot arra, hogy legjobb tudomása ellenére oly szabadalmat adjon, melyről tudja, hogy az meg nem állhat, hogy az semmi újat nem
