Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - V. Fejezet. Az eljárás
101 melyek nem is állanak a felszólalási rendszeren ; annál inkább kellett a felszólalási rendszeren alapuló tervezetnek is arra az álláspontra helyezkedni. A felszólalási jogalapokra nézve még megjegyzendő, hogy azoknak felsorolása kizárólagos ; más alapon felszólalással élni nem lehet. Ez azonban nem zárja ki természetesen azt, hogy a prioritás kérdését is felszólalással megtámadják annyiban, a mennyiben az elsőbbség időpontjának eltolása valamelyik más alap (pl. 1. és 4. pont) megteremtésére alkalmas. A jelen törvény (35. §. második bekezd.) előírja, hogy a felszólalás indokolandó ; közelebbről azonban e kérdésre vonatkozólag nem rendelkezvén, a tervezet nélkülözhetetlennek tart ja , hogy a felszólalásnak az az indokolása legyen közelebbről megjelölve, úgy a mint az a szabadalmi hivatal helyes gyakorlatában kifejlődött ; ennek adott a tervezet kifejezést (52. §. első bekezd.). A tervezet továbbá — a mint ez már érintve volt — szükségesnek tartja a felszólalási eljárást fővonásokban szabályozni, miután a jelen törvény e kérdésre vonatkozólag nem tartalmaz semmi egyebet, mint azt, hogy a szabadalmi hivatal a feleket, tanukat és szakértőket »szóbelileg kihallgatja«. A felszólalási eljárás rendkívül nagy fontosságára való tekintettel eljárási szabályokra szükség van. A tervezet a felszólalási eljárás főszabályainak megállapítása által az eljárási szabályok természete kérdésében elfoglalt álláspontját is kifejezésre kívánja juttatni. Ez azért lényeges, mivel ezek az alapelvek nemcsak a felszólalási eljárásban, hanem nagyrészben a szabadalmi hatóságok előtt folyamatban levő más ügyekben is (megsemmisítés stb.) alkalmazandók . A jelen törvény megalkotásánál nyilván abban a nézetben voltak, hogy az eljárást közelebbről körülírni felesleges, mert a polgári perrendtartás vonatkozó szabályainak »megfelelő« alkalmazásával e kérdés megoldható. A tervezet felfogása szerint ez a nézet téves ; a téves voltát a mindennapi gyakorlat bizonyítja legjobban ; kiviláglik a felfogás téves volta abból is, hogy a polgári perrendtartás szabályai a tárgyalási alapelv szerint elintézendő magánjogi peres ügyekre vonatkoznak, holott a szabadalmi hatóságok előtti eljárás főkép nem magánjogi ügyekre vonatkozik és inkább perenkiviili és nagyrészben az offi- czialitás elvén nyugvó, a mint ez még az alábbiakból is ki fog tűnni. A jelen törvény csakis a 25. §. ötödik bekezdésében (tagok ldzárása) hivatkozik a polgári perrendtartásra a felszólalási eljárásban. Kétségtelen, hogy a törvény más helyeken is hivatkozott vagy utalt volna a polgári perrendtartásra, ha azt »megfelelően« alkalmazhat ónak találta volna ; de a törvényben ily hivatkozás és utalás nincs. Ezért nem igen érthető, vájjon honnét van a jogosultság annak általánosságban való kimondására, hogy a felszólalási eljárásban azon esetekben, hol maga a törvény máskép nem rendelkezik, a polgári perrendtartás szabályait kell megfelelően alkalmazni (pl. 733/96. sz. ügy vit. szab. 24. §. stb.). Ez a felfogás magában véve nem helyes és nem alapul a szabadalmi törvényen. Nagy óvatossággal kell tehát eljárni a polgári per- rendtartás szabályainak alkalmazása kérdésében. Semmi esetre sem lehet, és nem szabad, az eljárás vala
