Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)
I. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk és magyarázata - 1, Fejezet. Írói művek
47 sággal létesített iktató könyv nyilvános könyv, melynek a fenálló szabályszerű vezetéséért az annak kezelésével megbízott hatóság illetőleg közeg felelős ; ezek mulasztása folytán, de meg lehet puszta véletlenségből is megtörténhetik, hogy a beiktatás elkésett vagy meg nem történt ; ez azonban a bejelentő hátrányára nem szolgálhat, mert ez a törvénybe előirt kötelességének eleget tett, és jogát mások mulasztásától vagy a véletlenségtől — melyet a jogosítottnak elhárítani módjában sem állott — függővé tenni nem lehet. E kérdésnek további folyománya már most az lehet, hogy bizonyos miire nézve egy harmadik az iktató könyvet megtekintvén, arról győződött meg, hogy mü fordításának megkezdése a törvény által kiszabott idő alatt beiktatva nem lett, minek következtében a fordítás fentartásával megjelent müvet lefordította és kiadta; kérdés már most követ-e el a fordító szerzői jogbitorlást? Igenis el követett, mert a fordítási jog fentartásával élt szerző a fordítás megkezdését a törvényes idő alatt Írásban bejelentette, az pedig, hogy az illető hatóság vagy közeg a beiktatást mind e mellett sem eszközölte, a jogosított hátrányára nem szolgálhat és a jogbitorlás tényálladékát meg nem szünteti, legfeljebb a büntetés kiszabásánál jöhet tekintetbe ; a megtévesztett fordítónak pedig nem marad fen egyéb, minthogy kártérítést követel attól, kinek mulasztása folytán lett marasztalva; ily esetben a kártérítés nemcsak azokra a teljesítésekre terjed, melyekben a szerző vagy az állam részére marasztaltatott, hanem a lefordított műre, fordított munka értékére a kiadási és egyéb felmerült költségekre is. További eset is merülhet fel e tárgyból kifolyólag. Bizonyos műnek nem jogosított fordítása egy év, három év vagy hat hónap alatt jelenik meg, az ilyen mü tehát mint szerzői jogbitorlás üldözhető lenne, de miután a szerző ezeket a határidőket be nem tartotta, a fordítás megkezdését benem jelentvén, kizárólagos fordítási jog is megszűnt: kérdés szerzői jogbitorlásnak tekintendő-e az ilyen nem jogosított fordítás. E kérdés megoldására nézve két nézet létezik. Az egyik nézet az ilyen fordítást szerzői jogbitorlásnak tekinti ; ’) mert az a jogosultság, hogy a forditási jog fentartásával ellátott mű lefordításától harmadik személy kizárható, a forditási jognak az eredeti mű czimlapjára vagy elejére vezetett *) *) E nézetet képviseli Mandry idézett munkájának 153. lapján.
