Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)
II. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikkel kapcsolatos törvények és miniszteri rendeletek - 1. Kiadói ügylet
201 jának megfeleljen, fenmaradván természetesen a szerződő feleknek, hogy ez irányban a szerződésben intézkedjenek. A kiadás nagyságát vagyis a kiadandó példányok számát a felek rendszerint szerződésileg állapítják meg; a mennyiben azonban ezt nem tették, a törvény azon vélelemnek adott helyt, miszerint az e részbeni dispositio a kiadónak tartatott fen. Ugyanez áll a példányok árára nézve is, melynek megállapitását a szerző a legritkább esetben szokta magának fentartani; a kiadót tehát határozott megállapodás hiányában, e tekintetben is szabad rendelkezési jog illeti. Azonban e szabad rendelkezés nem gyakorolható a kelendőség rovására ; ezért mondta ki a törvény, hogy a kiadó oly árt nem szabhat, mely a munka kelendőségét csökkentené. Annak következményeit, ha a kiadó a szerződésben meghatározott példányok számán túl több példányt állit ki, a szerzői jogról szóló törvény 6. §. 4. pontja és a 19. §. határozza meg, ha pedig a kiadó túlságos árt szab, ez a szerzőt kártérítési keresetre jogosíthatja. 521. §. Ha a felek uj kiadás iránt szerződnek, arra nézve, miről az uj szerződésben nem intézkednek, a korábbi szerződés szolgál irányadóul. A törvény elejét kívánja venni azon kételyeknek, melyek az esetben keletkezhetnek, ha az uj kiadás iránt kötnek szerződést és ezen szerződésben nem intézkednek mind arról, a miről az első szerződésben intézkedtek. E tekintetben a törvény felek vélelmezhető szándékát vette alapul és kimondja : hogy ilyen esetekben arra nézve, miről az uj szerződésben nem intézkednek, a korábbi szerződés szolgál irányadóul; mert joggal feltehető az érdekeltekről, hogy az újabb szerződésben azért nem intézkedtek mindenről, mert a korábbi szerződés intézkedéseit fentartani kívánták; nem lehet tehát ellenökre, hogy a törvény hiányzó intézkedéseiket az érintett módon egészítette ki.