Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)
I. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk és magyarázata - 1, Fejezet. Írói művek
130 5. Elévülés. 36. §. A szerzői jog bitorlásának megbüntetése, továbbá az okozott kár és az illetéktelen gazdagodás iránt támasztható kereset három esztendő alatt évül el. Az elévülés azzal a nappal kezdődik, melyen a jogosulatlanul többszörözött példányok terjesztése megkezdetett, vagy a mű közzététele történt. A bitorlás természete azt hozza magával, hogy a szerzői jogon ejtett sérelem csak akkor talál megfelelő orvoslást, ha a bitorlás rövid idő alatt megtoroltatik. Ennek egyik feltétele az, hogy a sértett fél rövid idővel az elkövetett bitorlás után emelje panaszát, mert különben azt is lehet vélelmezni, hogy a szerző nem szenvedett lényeges sérelmet vagy nem érzi a sérelem nagyságát. Ezért nem volt lehetséges a bitorlás miatt inditandó kereseti jog elévülésére nézve a köztörvényi elévülési határidőt (32 esztendőt) fentartani; de nem lehetett a büntetőjogi elévülési határidőket fentartani már csak annál a sajátságos viszonynál fogva sem, melyben épen a bitorlásnál a polgári és büntető jogi sérelem egymáshoz állanak. így például ha a polgári és büntető jogi általános elévülési idők tartattak volna fen, megtörténhetett volna, hogy ugyan az a bíróság, mely a büntetés és kártérítés felett határoz, egy Ítéletében kénytelen lett volna kimondani, hogy a büntethetőség már elévült, mert a szerzői jogbitorlás vétség és ennél a bűnvádi eljárásra vonatkozólag az elévülési idő három év, a kártérítési kereset azonban fen áll, mert ennek elévülési ideje 32. év; a mi eléggé indokolja a törvénynek az elévülésre vonatkozó intézkedéseit. Hogy a törvény a megbüntetés, továbbá az okozott kár és illetéktelen gazdagodás iránt támasztható keresetek elévülésére egyenlő határidőt szab, indokát egyszerűen abban találja, hogy az elévülési idők különbözősége a gyakorlati életben ellentmondásokat idézhetne elő. A három évi elévülési idő kezdetére nézve a törvény azt
