Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)
I. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk és magyarázata - 1, Fejezet. Írói művek
m lyek szerint törvényszékeknél az eljárás Írásbeliségen alapulván, a bizonyításra nézve a törvényes bizonyítási elméletet állitja fel, a bizonyítási kötelezettséget pedig az uralkodó elmélet szerint szabályozza. A felele tehát és a bíró a bizonyítékok alkalmazására nézve a polgári törvénykezési rendtartáshoz és ezzel kapcsolatos törvények és rendeletekhez vannak kötve, a bizonyítékok mérlegelésére nézve azonban a törvényben felmenti a bíróságokat idézett bizonyitási elmélet szabályai alól és a szabad bizonyitási elméletet alkalmazza, mely szerint a bíróság minden egyes felhozott bizonyítékot hitelesség tekintetében egyenkint valamint összefüggésökben gondosan és lelkiismeretesen vizsgálat alá vesz. A felett a kérdés felett, váljon létezik-e szerzői jogbitorlás vétségének tényálladéka ? nem a polgári törvénykezi rendtartásban megállapított bizonyitási szabályok, hanem egyedül a szabad — a lelkiismeretes vizsgálat által nyert meggyőződése szerint — a szabad bizonyitási elméletnek megfelelően határoz. Ez az elmélet nem mondja azt, hogy valónak veendő valamely ténykörülmény, melyet egy vagy több tanú bizonyít, vagy hogy egy bizonyíték elégségesnek nem tekinthető, ha nem ezen, vagy más okiraton vagy ennyi és ennyi tanúnak vallomásán nem alapul ; eme elmélet szabályai szerint a bíróság előtt csak az az egy kérdés fekszik, hogy a felhozott bizonzitékok alapján meggyözödött-e arról, hogy a panaszlott a szerzői jogbitorlás vétségében, mely a keresetlevél tartalma szerint terhére rovatik — vétkes-e vagy nem? és egyedül ennek a kérdésnek eldöntésétől függ a panaszlott marasztaltatása vagy a panaszló felperesnek keresetével elutasítása. A törvény és annak alapján az eljárás szabályozására nézve kibocsátót igazságügyministeri rendelet a szerzői jogbitorlás körüli polgári eljárásban két külön természetű elméletet állít egymás ellenébe ; fentartja az Írásbeliséget, mely mellett valamint indokolt a törvényes bizonyitási elmélet, úgy indokolt a bizonyitási kötelezettség határozott szabályozása is; a bizonyítékok mérlegelésére nézve azonban a szabad bizonyitási elméletet alkalmazza, mely elmélettel pedig a bizonyitási kötelezettség szabályozása elvi ellentétben áll. Hogy a gyakorlatban miként fog érvényesülni a törvényhozás intentiója az eljárás olyan módjánál, melynél a biró a felekkel nem közösen működik közre az igazság kiderítésére, ez nagy kérdés; de bár mijyen ellentétek fejlődjenek is ki, a bíróságnak egyet nem szabad szem elől téveszteni, azt
