Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)
I. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk és magyarázata - 1, Fejezet. Írói művek
ez esetekben a kiadó, illetőleg a szerkesztő szerződési joga a jogosulatlan többszörözés előtt már megszűnt és a jogosulatlan többszörözés most már csak is a szerző jogát sérthette. 2. A törvényszakasz második bekezdésében kimondja, hogy a már közzétett müveknél szerzőnek az tartandó, ki a művön mint szerző megnevezve van; a törvény ez intézkedése törvényes vélelmet állit fel, mi okát abban találja : hogy a mellett, a ki valamely mű czimlapján nyilvánosan magát mint a mű szerzőjét adja ki, az állitás valódiságának vélelme harczol; nem lehetett tehát a szerzőt még arra is kötelezni, hogy ha műve jogosulatlanul több- szöröztetik, még azt is bizonyítani tartozzék, hogy a művet csakugyan ő irta. A törvényes vélelem ez esetben abban áll, hogy az, a ki a művön mint szerző van megnevezve, a mű valóságos szerzője, vagyis hogy a mű a megnevezett szellemi tevékenységének eredménye. A törvényes vélelem nem igényel bizonyítást, de nem zárja ki az ellenkezőnek bizonyithatását.’) Ha tehát valaki ellen kártérítési kereset inditatván, abban azzal terheltetik, hogy szerzői jogbitorlást követett el és viszont a panaszlott azzal védekezik, hogy az eredeti művön megnevezett szerző a műnek nem szerzője, — hogy a mű nem a megnevezett szellemi tevékenységének eredménye — vagy hogy a mű nem védelemre jogosult eredeti, ha nem más műből jogosulatlanul vétetett át : ezen állításait bizonyítani is tartozik. Ez a vélelem harczol a fordító és a gyűjteményes mű szerkesztője mellett is, miután a törvény 2-ik és 7-ik §§.-ai szerint a fordító és a gyűjteményes mű szerkesztője a szerzővel egyenlőknek tekintendők. Ellenben a kiadó mellett az, hogy a mű czimlapján mint kiadó van megnevezve, nem bizonyítja, de vélelmet sem állapit meg a mellett, hogy ő a műnek valóságos és jogosult kiadója; mert a kiadó joga szerződésen alapul, a kiadói jog tehát csak kiadói szerződés vagy más bizonyítási eszközök által (beismerés, tanuk stb.) bizonyítható. Álnév alatt vagy a szerző nevének kitétele nélkül megjelent művekre a törvény megendi, hogy a szerző neve beiktatás végett bejelenthető. (13. §.) Ha ezen bejelentés folytán a szerző neve az erre rendelt iktató könyvbe bejegyeztetett, abból nem következtethető, vagyis a beiktatás nem állapit meg vélelmet arra nézve, l — 117 l) 1868. 64. t. ez. 153. §.
