Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)
I. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk és magyarázata - 1, Fejezet. Írói művek
94 nának, a kiadó elesnék attól az értéktől, melyet a netto áron felül különben a közönségnek eladott példányok után kapott volna; a választékos könyvkereskedő pedig alig ha tudná kimutatni, hogy mennyit adhatott volna el a közönségnek. A második nézetet az osztrák törvény képviseli, mely világosan kimondja : ’) hogy a jogosulatlan többszörözésből hiányzó példányok értéke az eredeti mű eladási árában megítélendő ; az eladási ár pedig nem lehet más, mint a bolti ár, mert a közönség általában csak ebben az árban szerezheti meg a müvet. A nálunk létező viszonyoknak ez utóbbi nézet felel meg, már csak azért is, mert ez inkább meg- közeliti a valóságot. Felmerülhet még az a kérdés is, hogy ha a tilos többszörözés által készült és hiányzó pélpányok száma, az eredeti műnek eladási készletben levő példányaink számát felülmúlja, mi történend a fölös példányok után adandó kárpótlással s illetőleg kit fog az megilletni. Erre nézve első sorban a kiadói szerződés irányadó. Ha a szerző a szerzői jogot minden fentartás nélkül ruházta át a kiadóra, ezen átruházással a szerző joga is megszűnt, következőleg ha kártérítés esete forog fen, a megállapítandó kár összeg, úgy a fölös példányok után járó összeg nem lehet másé, mint az eredeti n^ű kiadására jogosítotté vagyis a kiadóé. Ha azonban a szerző jogát a műnek meghatározott számú példányokból álló egy kiadásra engedte át a kiadónak, és a tilos többszörözés által készült és hiányzó példányok száma az eredeti mű eladási készletben levő példányainak számát felülmúlja, a fölöslegre nézve adandó kárpótlás nem a kiadót, hanem a szerzőt vagy jogutódait illeti; mert a kiadó az eladási készletben levő példányokra nézve már kárpótoltatott és ez által a kiadói szerződésen alapuló joga teljesen érvényesülvén, annál többet nem is követelhet, a fölösleges példányok tehát uj kiadásnak tekintendők, s minthogy a szerző ennek a kiadásnak jogát még másra át nem ruházta, az azután adandó kárpótlás is csak a szerzőt illetőleg jogutódait illetheti. A vétlen szerzői jogbitorlásnál a törvény a cselekmény elkövetőjét arra kötelezi, hogy a szerzőnek vagy jogutódának az okozott kárt saját gazdagodása erejéig megtérítse, a mi indokát abban találja, hogy a törvény nem engedhette meg, hogy a bár véletleOsztrák törvény 27. §.
