Schön Tibor: A szabadalmi joggyakorlat kézikönyve (Budapest, 1934)

A m. kir. szabadalmi hivatal 1904-ben létrejött elvi jelentőségű megállapodásai

d) a bejelentési és első évi díj hitelezését megtagadó ;

e) a fölszólalást visszautasító ;

f) a költségek megállapítását tárgyazó határozatai ellen.

III.

A szabadalmi törvény világosan fölsorolja azokat a kivételes eseteket, amidőn a befizetett szabadalmi évi díj visszafizethető és megállapítja azt az egyetlen esetet is, amidőn a 46. §. alapján befizetett külön díj visszaadandó. E szerint szabadalmi törvényünk szabálynak tekinti azt, hogy az egyszer befizetett díjak vissza ne téríttessenek és kivételnek, midőn azok visszaadandók. Ennélfogva és miután a törvény által alkotott kivételek mindig szorosan magyarázandók és másra, mint az egyenesen megjelölt esetre ki nem terjeszthetők, a magy. kir. szabadalmi hivatal 1904. évi január hó 2-án tartott teljes ülésében kimondotta, hogy »az esetben, ha a fölfolyamodás elkésés vagy más alaki hiány miatt hivatalból visszautasíttatik, a befizetett külön díjat már azért sem adja vissza, mert a fölfolyamodás beadhatóságának megengedhetőségét és így az alaki kellékek fönforgását elsősorban maguk a fölfolyamoT dással élők kötelesek megvizsgálni s ha ezt megtenni elmulasztották, az ezen mulasztásból rájuk háramló következményeket is viselni tartoznak«.

IV.

A szabadalmi törvény 3. §-ának 3. pontja általános fogalmazásánál fogva ugyan megengedi, hogy abba mindenféle bel- és külföldi szabadalom belemagyaráztassék, mégis mivel a törvény alkotásának története azt mutatja, hogy a törvényhozó a 3. § 3-ik pontjában említett szabadalmak alatt kizárólag a régi szabadalmi szabályok érvénye alatt engedélyezett ki nem nyomatott s így a szabadalmi törvény 3. § 1. pontja szerint ujdonságrontó hatással nem bíró szabadalmakat kívánta érteni, nehogy a megszűnt és így köztulajdonba átmenő szabad- dalinak tárgyai újból szabadalmaztassanak, a m, kir. szabadalmi hivatal 1904. évi január hó 2-án tartott teljes ülésében kimondotta, hogy »a szabadalmi törvény 3. § 3-ik pontjának azon rendelkezése, mely szerint nem tekintendő újnak a találmány, ha az bejelentése idejében már szabadalom tárgyát képezte, úgy értelmezendő, hogy ez a rendelkezés kizárólag hazánkban fönnállóit régi szabadalmi szabályok hatálya alatt és az 1895. évi XXXVII. t.-c. életbelépte előtt önálló vagy közös egyetértéssel engedélyezett akár fönnálló akár lejárt szabadalmakra vonatkozik«.

.9.-;