Schön Tibor: A szabadalmi joggyakorlat kézikönyve (Budapest, 1934)
Az 1895. évi XXXVII. törvénycikk a találmányi szabadalmakról
A kérelem a szabadalmi bíróság bírói osztályánál tár- gyaltatik s a feleknek s szükség esetében szakértőknek meghallgatása után döntetik el. Az eljárás költségeit a kérelmező viseli. A szabadalmi bíróság ítélettel határoz. A bírói osztály ítélete ellen az ítélet kézbesítésétől számított 30 nap alatt fellebbezésnek van helye a kir. kúriához. A fellebbezés elintézésére a polgári perrendtartásnak a fellebbezés szóbeli elintézésre vonatkozó rendelkezései megfelelően alkalmazandók. A megállapítást magában foglaló jogérvényes határozat kizárja az ugyanazon tárgyra vonatkozó bitorlás iránti eljárást az ellen, akinek kérelmére a megállapítási határozat hozatott. Nem kérhet megállapítás iránti eljárást az, aki ellen a büntetőbíróságnál ugyanazon szabadalomra vonatkozó bitorlás iránti eljárás van folyamatban. A szakasz harmadik bekezdésének utolsó mondata és a negyedik bekezdés az 1912. évi LV. t.-c. 6. §-ának rendelkezése (lásd a 142. oldalt). Sok vitára adott okot a harmadik bekezdésnek az a rendelkezése, mely szerint az eljárás költségeit a kérelmező viseli. Ez a törvényhely ugyanis egész általánosságban azt állapítja meg, hogy a költségek a kérelmezőt terhelik, de nem intézkedik kifejezetten arra nézve, hogy ez a rendelkezés csak az elsőfokú hatóságoknál érvényes-e, vagy a másodfokon is. Már pedig megtörténhetik az az eset, hogy a megállapítási perben az első fokon a kérelmező a pernyertes és az ügyet a másik fél, tehát a szabadalomtulajdonos viszi a másodfokú bíróság elé, hol ismét a kérelmező válik pernyertessé ; ebben az esetben nem méltányos, hogy a kérelmező, aki az ügyet mindkét fokon megnyerte és aki akaratán kívül volt kénytelen az ügyet a másodfokú hatóságnál is lefolytatni, ez utóbbi hatóság előtti eljárás költségeit is viselje. Ilyen értelmű intézkedést látunk a felszólalásnál is, hol felszólaló csak az első fokon élvezi a költségek fizetése alól való mentességet. A m. kir. kúria is ily értelemben ítélkezett a 92.771. számú szabadalom elleni megállapítási perben, amennyiben a költségeket kölcsönösen megszüntette és ezzel a másodfokéi eljárás költségeit tulajdonképen a szabadalomtulajdonosra hárította (lásd az ítélet indokolásának utolsó bekezdését az 1929. évi Szabadalmi Közlöny 493. oldalán, melyet sajtóhiba folytán 293. oldalnak számoztak ). Ez az ítélet bármennyire észszerű is, nem egyeztethető össze azzal a sarkalatos alapelvvel, hogy a bíróságok nem igazságot, hanem jogot szolgáltatnak. Mivel pedig az 57. § szóbanforgó rendelkezése nem tesz különbséget az első- és a másodfok között, hanem 38
