Schön Tibor: A szabadalmi joggyakorlat kézikönyve (Budapest, 1934)

Az 1895. évi XXXVII. törvénycikk a találmányi szabadalmakról

a bejelentés napjánál későbbi, tehát a szabadalmi védelem kezdeténél is későbbi keletű nyomtatvány alapján.

Jelenleg tehát bizonytalan, hogy módosítási elsőbbségek meg- állapíthatók-e vagy sem.

33. §. A bejelentést a szabadalmi bíróság bejelentési osztályának egyik tagja megvizsgálja és amennyiben a 30—32. §-ban említett kellékek hiányoznának, bejelentőt a szükséges pótlásokra utasíttatja. Ha a bejelentő ezen utasításokra a kitűzött vagy a bejelentő kérelmére meghosszabbított határidő alatt nem nyilatkozik, bejelentése visszavontnak tekintendő. Ha ellenben a kifogásolt hiányt pótolja vagy bejelentéséhez ragaszkodik, a bejelentés fölött a bejelentési osztály ülésben határoz.

Ha a bejelentési osztály a hiányokat pótoltnak nem találja vagy ha a jelen törvény 1. és 2. §-ai értelmében a találmány nem szabadalmazható : a bejelentést visszautasítja.

A találmány új volta hivatalból nem tétetik vizsgálat és döntés tárgyává.

A bejelentés visszautasítása ellen a visszautasító végzés kézbesítésétől számított 15 nap alatt felfolyamodásnak van helye a bírói osztályhoz.

A szakasz utolsó előtti bekezdése, mely szerint a találmány új voltát a bíróság nem vizsgálja, a felszólalás intézményével kapcsolatban szabadalmi törvényünknek nagyon jellegzetes és alapvető fontosságú rendelkezése. A felszólalási és peres ügyektől eltekintve csupán egyetlen oly eset van, amelyben a bíróság a találmány újságát is bizonyos szempontból vizsgálat tárgyává teszi és ez a szegényjogon benyújtott bejelentések esete. Ha ugyanis a bejelentés előadójának véleménye szerint a bejelentés tárgya nem különbözik eléggé az ismeretestől, akkor a bélyegmentesség és a díjhitelezés megtagadható. Hogy azonban a találmány mily mértékben különbözik az ismeretestől, csupán újdonságvizsgálattal dönthető el. Ennek a vizsgálatnak jogosult voltát a T. 4446. alapszámú ügyben hozott határozatok részletesen kifejtik (lásd az 1931. évi Szabadalmi Közlöny 375. oldalát).

A 33. § utolsó bekezdése a 36. §-on kívül az egyetlen törvényhely, mely felfolyamodásról tesz említést, vagyis a jelen törvény csak a bejelentésnek hivatalból való visszautasításánál és a felszólalások ügyében intézkedik felfolyamodásról. Mégis a már 1904-ben kialakult joggyakorlat, valamint a Szhüsz. 51. §-a szerint (lásd a 165. oldalt) a bejelentési osztálynak minden oly határozata ellen lehet felfolyamodni, mely által a fél jogsérelmet szenvedhet.

25