Schön Tibor: A szabadalmi joggyakorlat kézikönyve (Budapest, 1934)
A 1911. évi I. törvénycikk (polgári perrendtartás)
A szakértő készkiadásának és időmulasztásának megtérítésén felül megfelelő munkadíjat követelhet. Kiadásának fedezésére a szakértő előleget is kérhet. A szakértő illetményeinek megállapítása kérdésében hozott végzés ellen egyfokú felfolyamodásnak van helye, melynek az utalványozásra, illetőleg a fizetésre halasztó hatálya van. [Ha valamelyik fél szegénységi jogon pereskedik és a bíróság helybenlakó állandóan alkalmazott szakértőt hallgatott meg, ennek a szakértőnek az államkincstárral szemben csak készkiadása előlegezésére van joga, munkadíjat az államkincstár nem előlegez. Az olyan állandó szakértőt, aki a díjazásért teljesített szakértői munkához képest aránytalanul nagy mértékben végzett díjazás nélküli munkát, a törvényszéki elnök előterjesztésére az igazságügyminiszter évi jutalomban részesítheti. Ha olyan perben, amelyben valamelyik fél szegényjogon pereskedik, olyan szakkérdésre kell szakértőt meghallgatni, amelyre a bíróság székhelyén lakó állandóan alkalmazott szakértő nincs, a szakértő díját a bíróság állapítja ugyan meg, de száz pengőnél nagyobb összeget az államkincstár nem előlegez.] TIZENHARMADIK FEJEZET. A félnek eskü alatti kihallgatása és a fél esküje. 368. §. A bíróság kérelemre vagy hivatalból is elrendelheti a félnek eskü alatti kihallgatását, ha döntő ténykörülményre nézve a bizonyíték kiegészítése szükséges, vagy ha más bizonyíték egyáltalában nem áll rendelkezésre. Valamely állítás valószínűvé tétele végett a fél eskü alatt ki nem hallgatható. 377. §. A felek megállapodhatnak abban, hogy a döntő ténykörülmény valósága vagy valótlansága valamelyik félnek vagy harmadik személynek erre a ténykörülményre leteendő esküjétől tétessék függővé. Az esküt a felek vagy akként szövegezhetik, hogy a ténykörülmény az esküvő közvetlen tudomása szerint való vagy nem való, vagy akként, hogy az esküvő lelkiismeretes vizsgálat és tudakozódás alapján arról győződött meg, hogy a ténykörülmény való vagy nem való, vagy végre akként, hogy az esküvő lelkiismeretes vizsgálat és tudakozódás alapján nem győződött meg arról, hogy a ténykörülmény való. A 312. § 1. és 2. pontja esetében a fél vagy a harmadik személy esküre nem bocsátható. 133
