Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)

Alaptanok. Jogfejlődés

Alaptanok. 25 szerzői jog kihalásának (amortizáció) kellene nevezni. Ebben nyilatkozik meg leghatározottabban az a jogigény, amelyet a társadalom a szerző műveire tart és ami a szellemi tulajdon­ról való elmélet ideje alatt tiszta kifejezésre jutni nem birt. A törvényhozások általában a szerző halálán túl 30—50 esztendőre teszik az amortizálás határidejét. E részben az illető ország gyakorlati igényei szoktak dönteni, bár a nem­zetközi szerződések sűrűbb kötése és kivált a berni egyezmény óta (1886) e határidő is a nemzetközi művelő­dési érdekek felé igazodik. Egyes törvényhozások bizonyos művekre (képzőművé­szeti másolatok, fényképek, színművek, iparművészeti tár­gyak stb.) rövidebb elévülési, vagyis kihalási határidőt állí­tanak fel. így az írói művek fordításaira is. Az utóbbiakat a gondolatforgalom élénkítése és a nagyobb jogbiztosság érdekében nyilvántartó bejegyzések feltételéhez is kötik és a be nem jegyzett művekre nézve egy-két év alatt a fordítás védelmét megszüntetik, ami a szerző kizárólagos lefordítási jogának kihalását jelenti. Az utóbbi korlátozások azonban a tudományban már ellentmondás tárgyai. Részben ki is vannak küszöbölve. Mindezek és az ezekhez hasonló korlátozások a tudo­mányban a szerzői jog továbbfejlődésének nyílt kérdései közé tartoznak'. Hasonlóképen az állam kisajátítási joga is a közműveltségre különösen fontosaknak elismert szerzőjogi művekre nézve. A legutóbbi törvényhozásoknál a kisajátí­tási jog a szerző személyes jogosítványai szempontjából mellőztetik, de talán még inkább azért, mivel a szerző haszon- szerzési érdeke az ily művek elterjedését eléggé biztosítja s így e részben a korlátozás nem mutatkozik szükségesnek. 7. A bitorlás és jogkövetkezményei. A szerzői jog meg­sértésének legrégibb formája a 'plágium, amit már a rómaiak is ismertek.*) A plágium eredetileg is idegen eszmék magáé *) E szó eredetileg gyermekrablást jelent avégből, hogy rab­szolgaságba vigyék. Átvitt értelemben használták az irodalmi lopásra. L. Martialis Epigr. Lib. I. 52., ahol már mint ismeretes fogalom­jelző fordul elő a plagiator.

Next

/
Oldalképek
Tartalom