Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)
Első rész. Anyagi jog - A szerzői jogról - I. Fejezet. Írói művek
138 írói müvek. déses zeneműnek csatolt példányát a felperes beleegyezése nélkül elárusítván, a zenemüvet jogosulatlanul fogalomba helyezte : ennélfogva alperes ellenében a szerzői jog bitorlását a Szjt. 5. és 45. §-ai értelmében megállapítani kellett. Tekintettel pedig arra, hogy az elárusítás az alperes, mint zeneműkereskedőnek üzleti helyiségében és a mű címlapján kitett bolti ár átvétele mellett, eszerint nyilván csak üzleti érdekből és haszonszerzés célzatával történt, amiből egyrészt kétségen kívül megállapítható, hogy a szóban forgó zenemű fent említett példánya alperes részéről szándékosan és üzletszerűleg lett áruba bocsátva, s ami másrészt kizárja azt, hogy ezen elárusítás csupa szívességből történt vagy annak jogosulatlansága tekintetében az alperes részéről tévedés forgott volna fenn és tekintettel arra, hogy az a körülmény, mikép felperes csak egyetlen egy példánynak ily módon történt elárusítását volt képes bizonyítani, a szándékosan elkövetett bitorlás megállapítása szempontjából közömbös : alperest a Szjt. 19. és 23. §-ai alapján 50 K pénzbüntetésre ítélni, valamint további tekintettel arra, hogy (a szerződésben foglalt) kikötés szerint felperes az általa szerzett zenemű minden elárusítandott példánya után 40 f jutalékösszeget követelni jogosult lehetett . . . alperest csupán 40 f kártérítésben stb. a felperes javára elmarasztalni kellett. (C. 1905 : 5839. sz.) 4. Az elárusító figyelmeztetése. C. : Minthogy a harmadrendű alperes (egy Budapesten megjelent kőnyomatos segédkönyv kolozsvári bizományosa) a D) alatti levéllel figyelmeztetve lett arra, hogy az általa elárusítandó mű egyenesen »kolozsvári használatra« adatván ki, az tökéletesen pótolja L. ottani egyetemi jogtanárnak, vagyis a felperesnek hasonló című műveit . . . ebből a harmadrendű alperes okvetlen tudhatta, hogy a neki elárusításra küldött mű nem más, mint sikeresnek feltüntetni kívánt versenyzője a felperes műveinek, minélfogva harmadrendű alperes, mielőtt az elárusítást megkezdette, meggyőződést tartozott volna szerezni arról, vájjon a versenymű árusítása az előtte ismert szerző jogai szempontjából a törvény tüalmába nem ütközik-e s vájjon ehhezképest a kérdéses mű különösen a tartalom tekintetében is olyan-e, mely a Szjt. 9. §-ának rendelkezése alá nem esvén, a törvény tüalma ellenére többszöröztetett ? A harmadrendű alperes azonban, jóllehet neki ezekre vonatkozólag a vele ugyanazon helyen lakó felperestől felvilágosítást szerezni módjában állhatott, ezt a gondosságot menthető ok nélkül, eszerint akarva, elmulasztván, a kérdéses műnek bizományba vett példányait ennek dacára, tehát szándékosan és üzletszerűen árusította, mihezképest helyesen intézkedett a másodbíróság, midőn a harmadrendű alperest, a fent hivatkozott törvény 23. és 19. §-ai alapján a vétség fokozatához mért pénzbüntetésre ítélte. (1905 : 7059. sz.)
