Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)
Jogtörténet
10 Jogtörténet. Ugyanaz a jogtudományos mozgalom, mely az 1843. évi büntető javaslatot létrehozta, a Kisfaludy-Társaság kezdésére, Szemere Bertalan vezető tevékenysége mellett, az első magyar szerzőjogi törvényjavaslatot is megalkotta. A javaslat az 1837. évi porosz javaslat után készült s az 1844. évi országgyűlésen elfogadva, szentesítés végett a király elé terjesztetett. E javaslat a szerzői jogok védelmét a közigazgatásból már a büntető bíróságok hatáskörébe utalta. A király azonban kitérő leirattal adta vissza az országgyűlésnek a javaslatot a végből, hogy a karok és rendek nagyobb világosság és a mutatkozó hézagok kipótlása tekintetéből azt a leiratban foglalt módosítások értelmében dolgozzák át. Az országgyűlés azonban időközben eloszolván, a javaslat többé tárgyalás alá nem került. A visszautasítás oka csakhamar nyilvánvalóvá lett. Az udvar akkor már az ausztriai örökös tartományok részére egy új szerzőjogi pátens tervével foglalkozott s a két állam közt eddig megvolt jogegységet, vagy legalább joghasonlóságot megszüntetni nem akarta. Az irodalmi és művészeti tulajdonnak védelméről szóló új ausztriai pátens 1846. okt. 19-én valósággal közzé is tétetett s a király ugyanazon napon kelt kéziratban fel hívta a kancellárt, hogy a pátensnek Magyarországon való gyakorlatba vétele iránt szintén tegyen véleményes jelentést. A jelentés alapján azután a budai m. kir. helytartó- tanács utasítást kapott, hogy az 1844. évi országgyűlési javaslatot, figyelemmel az Ausztriában érvényes pátens szabályaira, újabb tárgyalás alá vegye. A helytartótanács a törvényjavaslatot és a kancelláriától kapott ausztriai jogszabályokat a m. kir. könyvbíráló főhivatalnak (cenzúra) adta tovább véleményes jelentés végett. A jelentés elkészült és 1847. júl. 27-én a királyhoz föl is terjesztették. Ezen az alapon készült azután egy új kormányhatósági törvénytervezet Magyarország számára, amelyet az 1847. évi országgyűlésnek kellett volna tárgyalnia. Ezt azonban az egymásra torlódó politikai események megakadályozták.
