Nagy Benő - Wámoscher Endre: A magyar szabadalmi jog zsebkönyve (1931)

Előszó

2

jogát átruházza, és a találmány utánzásától, utánkészítésétől mindenkit eltiltanak. Ugyanis minden más mód, ahogyan a feltalálót jutalmazni gondolják, a cél elérését részben nem teljesen szolgálja, másrészt visszaélésre is vezethet, így pl. a találmány állami jutalmazása. A feltalálónak, vagy jogutódának, a találmány kizárólagos használati jogát á szabadalmi jog biztosítja olyképen, hogy amennyiben az objektiv jogban (az 1895. évi XXXVII. t.-c. a találmányi szabadalmakról) felállított feltételek nem zárják ki, az állami akarat a bejelentett találmányra szabadalmat engedélyez, és ezzel azt oltalmába is veszi. Ez az állami védelem teszi lehetővé, hogy a feltaláló találmányát nyilvánosságra hozhatja, — az iránt, ezzel a ténnyel, az érdeklődést felkeltheti, — esetleg annak használati jogát értékesítheti, — vagy azt többszörösítheti s forgalomba hozhatja. Egy találmánnyal kapcsolatban a tőke megmozdulására is csak úgy lehet számítani, ha annak kizárólagos használata — minden kétségen kívül — biztosítva van. Ez azonban nem zárja ki a szabadalom esetleges megszűnését, megvonását vagy megsemmisítését (T. 18. §.), minek következtében a találmány köztulajdonná válik (T. 22. §.). A találmány kizárólagos használatának biztosítása alapja annak a gyakori esetnek is, hogy egy- egy találmány kiaknázására önálló vállalatok létesülnek, vagy az képezi egyes üzemek termelésének jelentékeny részét.

A verseny kizárása tehát nem kis mértékben előmozdítója a gazdasági haladásnak.

Viszont kétségtelen, hogy ha a termelésnél a versenyt teljesen kizárjuk, úgy az sérti a tár