Nagy Benő - Wámoscher Endre: A magyar szabadalmi jog zsebkönyve (1931)

VIII. Fejezet. A bitorlások és a büntetések

72 pedig ilyennek tekintendő. A mellékbüntetés maximuma 600 P (II. Bn. 5. §.). Ha főbüntetésként pénzbüntetés lett kiszabva, úgy mellékbüntetés nem alkalmazható. (II. Bn. 3. §.). Az állam, midőn valakinek szabadalmat és így kizá­rólagos jogot ad, egyúttal ezen jog — melynek gyakorlá­sához és megszűnéséhez fontos közgazdasági érdekek fű­ződnek — megfelelő védelméről is gondoskodni kiván és e kizárólagos jogot sértőket kellő megtorlásban akarja része­síteni. Azt, hogy miáltal van valamely szabadalom meg­sértve és a sértő mily büntetésben részesül, határozza meg meg a 49. §. A védelem tárgyát azon jogok képezik, amelyek a sza­badalom tulajdonosát a törvény 8. §. alapján megilletik, azaz a találmány tárgyának iparszerü készítése, forga­lomba hozása és iparszerü vagy üzemi berendezésként való használása. Ezek szem előtt tartásával kell tehát a bitorlás fo­galmát meghatározni. Minthogy a védelemre vonatkozó intézkedéseknek mindenben meg kell egyezniük a 8. §. rendelkezéseivel, megállapíthatjuk, hogy bitorlás akkor forog fenn, ha va­laki a szabadalomtulajdonosnak a 8. §-ban meghatározott jogait sérti, azaz a találmány tárgyát iparszerben készíti, forgalomba hozza és iparszerü vagy üzemi berendezésként használja és teszi ezt a szabadalom tulajdonos engedé­lyé nélkül, és cselekménye tudatos. ^ • A kifejlődött gyakorlat szerint iparszerü használás: folytonos, élethiuatásszerü és nyereségre irányuló készítés és forgalomba hozatal; üzemi berendezésként való ha^zpá- lat pedig az^ mwhl -bizonyos üzletbermcjfißjsjiek cmii ki­segítő részeként, oly módon tfs célból alkalmazóik. hogy ezáltal az üzleti vagy üzemi berendezés teljessé váljék és így az üzleti nyereség növelésére alkalmassá tétessék. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom