Nagy Benő - Wámoscher Endre: A magyar szabadalmi jog zsebkönyve (1931)
VII. Fejezet. Díjak
68 vagy évenkinl, nagy több évre, vagy ; égre mind a lő évre lefizethetők. Az első évre járó díj legkésőbb a találmány bejelentésének közzététele napját követő 60 nap alatt fizetendő, mert különben a találmány bejelentése visszavontunk tekintendő. A 2—15-ik évi díjak legkésőbben a lejáratot követő 60 nap alatt fizetendők. A lejárattól számítandó 30 nap után teljesített ily fizetésen kívül még húsz pengő (a 128.02311928. K. M. sz. rendelet értelmében pótdíjként az évi díj 25°lo-át kell fizetni) pótdíj jár. Az évi díjak minden, a szabadalom fennállásánál érdekelt féltől eífogadandók. Tizedik bekezdés haiályon kívül van helyezve. A bejelentési díj egyáltalában nem, az évi díj csak akkor téríttetik vissza, ha a szabadalom megadása megtagadlatik. A 45. §. az 1920. évi XXXV. t.-c. 8. és 9. §-aival a következőkép módosul: 1920. évi XXXV. t.-c. 8. §: A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1895: XXXVII. t.-c. 45. és 46. §-aiban megállapított díjakat a törvényhozás további rendelkezéséig a m. kir. pénzügyminiszterrel egyetértve, rendelettel felemelheti vagy leszállíthatja. Az 1895. évi XXXVII. t.-c. 45. §. 5. bekezdése hatályát veszti. Az 1920. évi 35. t.-c. 9■ §-a: Aki vagyontalam ságát szegénységi bizonyítvánnyal igazolja vagy kimutatja, hogy napi keresetre van utalva, annak a bejelentési díjat, továbbá a leírás módosítása után járó díjat (1895: XXXVII. t.-c. 45. §. 2. bek.) í
