Nagy Benő - Wámoscher Endre: A magyar szabadalmi jog zsebkönyve (1931)
III. Fejezet. A szabadalmak tartalma, megszünte, megvonása és megsemmisítése
38 idejétől számít. Az önállóvá lett pótszabadalom a lejárat és a díjak összege tekintetében, a törzs szabadalom helyébe lépettnek tekintendő. A szabadalmak tartamát a háborús időkre való tekintettel az 1920. évi XXXV. t.-c. 2. §-a az alábbiak szerint meghosszabbíthatónak mondotta ki. 1920. évi XXXV. t.-c. 2. §: Az 191b. évi július 31-én érvényben volt, valamint az ezen nap után a jelen törvény életbelépte napjáig bezárólag bejelentett vagy már engedélyezett szabadalmaknak az 1895. évi XXXVII. t.-c. 17. §-ban megszabott oltalmi idejét a szabadalmi bíróság (3. §.) 6 évnél nem hosszabb idővel meal]p**™hh\fpnthr, meg pedig alckor is, ha a szabadalom a jelen tor- vény életbelépésekor az oltalmi idő lejárta következtében már megszűnt volna. A szabadalom meghosszabbításának csak abban az esetben van helye, ha a találmányt a háború vagy az azt követő rendkívüli gazdasági viszonyok következtében egyáltalában nem, vagy csak nem kellő mérvben lehetett alkalmazásba venni s a meghosszabbítás közgazdasági szempontból nem hátrányos. A már megszűnt szabadalom meghosszabbítása esetében arra nézve, aki a találmányt az ország területén az 1895: XXXVII. t.-c. 22. §. étlapján szabadalmi oltalom nélkül használta, vágy a felhasználásra szükséges berendezést létesített, az 1895: XXXVII. t.-c. 12. §. irányadó. Az eljárás módozatait a kereskedelemügyi miniszter rendelettel állapítja meg. MSkM
