Nagy Benő - Wámoscher Endre: A magyar szabadalmi jog zsebkönyve (1931)
VIII. Fejezet. A bitorlások és a büntetések
121 lelősség nem terheli. Ezen esetben a kártérítés a gazdagodás erején túl nem terjedhet. Ézen keresetek tárgyalásánál a jelen törvény 50. §-ának 2. és 3. bekezdése, valamint az 51., 53. és 54. §§. intézkedései megfelelően alkalmazandók. A kártérítés követeléséhez való jog elévül: ~~77T ~ev alatt azon naplói ÜZdlllltVU, ühieiy napon a cselekmény a sértett félnek tudomására ju2. 10 év alatt, ha a cselekmény a sértett félnek nem is jutott tudomására, vagy tudomásának napjától 3 év nem is telt el. Jegyzet. Ezen §. taxativ felsorolja az eseteket, amikor a sértett a polgári bíróságnál kártérítést követelhet. Joggyakorlat. A szabadalom megsemmisítése esetében a bitorló a szab. törvény 58. §-a értelmében ugyan, csak a gazdagodás erejéig köteles sértettet kártalanítani, ha azonban a sértett a bitorlás szándékosságát bizonyítja, akkor a bitorlótól teljes kártérítést követelhet polgári úton még akkor is, ha előbb kihágás miatt nem is vonta felelősségre. (K. 1024/1910. szám.) A kereseti jog megállapítására nézve a kir. Ítélőtábla az első bíróság által felvett tényállásból kifolyóan az első bírói ítélet indokait elfogadta s a kártérítés helyessége ellen felhozott kifogásnak helyet már azért sem adhatott, mert az 1895:XXXVII. t.-c. 49. §-a szerint szabadalombitorlásért felelősség azt is terheli, ak ia szabadalom tulajdonosának engedélye nélkül a szabadalom tárgyát használja, alperes pedig szakértők bizonyítása szerint e szabadalom tárgya egy részének használatában van s nem is állította, hogy a használati jogot megszerezte volna. A szabadalom használatáért járó kártérítés összegére nézve azonban csak 4500 koronát lehetett megállapítani, mert a szabadalmi «törvény
