Nagy Benő - Wámoscher Endre: A magyar szabadalmi jog zsebkönyve (1931)
VIII. Fejezet. A bitorlások és a büntetések
109 azaz összeg, amelyet mint kártérítés ez idő szerint a terheltek követelhetnek abban az esetben, ha a terhelteket bármely okból, de különösen sértett szabadalmának megsemmisítése okából a vád alól jogerősen felmentenének. Mindezekre való tekintettel a biztosítéki összeget felemelni kellett. (Bp. kir. bttő tszék Bf. III. 2676/1928.) A kir. törvényszék utasítja a járásbíróságot, hogy azt a körülményt, miszerint a bitorlás ténye valószínü-e vagy sem, bírósági hites szakértő meghallgatásával állapítsa meg s azután hozzon a lefoglalás és zár alá vétel kérdésében uj határozatot. Indokokból: a kir. büntető járásbíróság csak azon indokolással rendelte el a lefoglalást és zár alá vételt, hogy a sértett feljelentésbeli állítása nevezetesen az, hogy a lefoglalt berendezés sérti az ő lajstromozott szabadalmi igényét, valószínűsítve van a szabadalmi lajstrom kivonatokkal. Minthogy a járásbíróságnak ez a megállapítása merőben, téves, mert a szabadalombitorlás ténye ily körülmények között a rendelkezésre álló adatokkal még csak valószínűsítve sincs, az első bíróság végzését meg kellett semmisíteni. Ugyanis az eljárt bíróságnak az a ténykedése, hogy a lefoglalás és zár alá helyezést pusztán a feljelentés alapján elrendelte és szakértőt — akit a sértett állított elő — csak a zárlat foganatosításakor hallgatott meg, utóbb pedig felek meghallgatására kitűzött tárgyalás alkalmával a védő által becsatolt szakértői vélemény és a gyanúsított ama ténye folytán, hogy 10.000 pengőt, mint biztosítási összeget bírói letétbe helyezett, a lefoglalást feloldotta, a Bp. szabályainak figyelmen kívül hagyásával történt, mert a Bp. 525. §-a értelmében a bírói szemle foganatosításáról és a szakértők meghallgatásáról szóló a Bp. XI. fejezetében foglaltak az eljárt kir. járásbíróságra is kötelezők. Éhez képest pedig igyelemmel arra, hogy a vád valószinűsitésére már a sértett cég is még a feljelentésében szakértő meghallgatását kérte, a kir. büntető járásbíróságnak a Bp. szabályai szerint hites bírósági szakértőt kellett volna kirendelni, nem pedig a sértett által előállított magánszakértőt hallgatni meg. Mindezek alapján a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (Bp. kir. bttő tszék Bf. I. 10238/1929.)
