Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Szabadalmi jogunk 75 éve
Az 1867. évi kiegyezés keretében Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szövetség rendelkezése értelmében a császári kancellária helyett a szabadalmakat ezután a magyar és az osztrák ipar- és kereskedelemügyi miniszter közös egyetértéssel adták és ezek a szabadalmak mindkét állam területén érvényesek voltak. Továbblépést jelentett az 1893. évi XLI. te., amelynek alapján a két ország egymástól teljesen függetlenül engedélyezhette a szabadalmakat. A kereskedelemügyi minisztérium, amelynek ipari és szabadalmi ügyosztálya járt el szabadalmi ügyekben, ettől kezdve az ügyeket megkülönböztetés céljából kék papíron intézte, s az így engedélyezett ún. „kék szabadalmak”-kal kezdődtek a magyar szabadalmak lajstromszámai. 2. Minthogy a vám- és kereskedelmi szövetség lejártával Magyarország visszanyerte törvényhozási önállóságát szabadalmi vonatkozásban is, elodázhatatlanul szükségessé vált az önálló magyar szabadalmi törvény megalkotása. Ezt szükségessé tette az a körülmény is, hogy erre az időszakra a fejlődő polgári társadalom már kiépítette a tőkés gazdaság vállalati típusaira, szerződéseire, kereskedelmi és váltójogára vonatkozó joganyagot (pl. 1875. évi XXXVII. te., 1876. évi XXVII. te., 1881. évi XVII. te.), ami még szembetűnőbbé tette a kapitalista viszonyoknak megfelelő szabadalmi jog hiányát. Az új szabadalmi törvény megalkotását a tudományos irodalom is már régóta sürgette (vö: Borszéky Soma: Vélemény és indítvány, hogy a találmányi szabadalmak iránt alkotandó törvény milyen elvekre fektessék, Bp. 1886, Fekete Ignácz: Szabadalmi jogunk reformja, Bp. 1885., Dell’Adami Rezső: Szabadalmi jogunk reformjához, Bp. 1885. stb.). A szabadalmi tárgyú munkák nagy száma ebben az időszakban tükrözi annak felismerését, hogy a szabadalmi jog művelése egy iparilag fejlődő államban gazdasági jelentőségénél fogva rendkívül fontos érdek. (Hogy a kor milyen nagyra értékelte a szabadalmi intézményt, azt mutatja az is, hogy Mark Twain az: Egy jenki Arthur király udvarában c. könyvében a következőket írja: „Egy ország szabadalmi hivatal és jó szabadalmi jogszabályok nélkül olyan mint a rák, amelyik nem tud előre menni, csak oldalt és hátra”). A jelzett törekvések eredményeként született jogszabályok, az 1895. évi XXXVII. te. és végrehajtási rendelkezései - jórészt az osztrák és a német jogszabályok mintájára - a kor színvonalán álló, önálló magyar szabadalmi jogot hoztak létre és megteremtették azokat az eljárási és szervezeti feltételeket is, amelyekre a törvény működtetése céljából szükség volt. A törvény alapvető rendelkezései a következők voltak: Az 1. § kimondta, hogy szabadalmazható minden új találmány, amely iparilag értékesíthető. A szabadalmazható találmány kellékeit azonban a továbbiakban nem határozta meg szabatosan. Egyedül az újdonság fogalmát írta körül lényegében a német rendszerű jogszabályok mintájára az anterioritások részletező felsorolásával. A szabadalmi gyakorlat és a tudomány a későbbiekben a törvény szűkszavú rendelkezéseinek értelmezésével számos kisegítő, magyarázó szabályt dolgozott ki, és töltött meg tartalommal (vö: Török László: Találmányi szabadalom, Bp. 1913., Kosa Zsigmond: A magyar szabadalmi törvények magyarázata, Bp. 1911., Tury Sándor: A magyar szabadalmi jog kézikönyve, Bp. 1912. stb.) 8
