Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Az iparjogvédelem szakembereiről
tagja kúriai bíró, másik két tagja pedig a Műegyetem tanárai közül öt évre kinevezett ülnök volt. A Kúria szabadalmi ügyekben irányadó eljárási és ügyviteli szabályzatát a 36.243/1928. IM. számú rendelet állapította meg. Ez a rendelet részletesen taglalta a Kúria hatáskörét, az eljáró tanács megalakítását, az ülnökök működésével kapcsolatos szabályokat és az eljárás menetét. Ebben a körben kimondta, hogy a tanács a vitás elvi kérdések eldöntése végett teljes ülést tarthat. A felszabadulásig terjedő időszakban a szabadalmi fórumok a bemutatott fejlődésen mentek át. Előbb tehát két szabadalmi hatóság (a Szabadalmi Bíróság és a Szabadalmi Felsőbíróság) működött. Később pedig csak a Szabadalmi Bíróság volt kizárólagosan iparjogvédelmi fórum, a Kúria szabadalmi ügyekben eljáró tanácsa a rendes bírósági szervezetben működött, bár az ügyek természete folytán különleges összetételben járt el és speciális eljárási szabályokat alkalmazott. A Szabadalmi Bíróság bíráinak száma - ideértve az elnököt és az alelnököt is - 1920- tól 1945-ig tizenöt és húsz fő között változott. 1925-ben az akkori Szabadalmi Felsőbíróság elnöke jelentéstételre hívta fel a Szabadalmi Bíróság elnökét. A levél szerint „a szabadalmi bíróság 1924. évi tevékenységét feltüntető kimutatás adatai szerint az elintézett ügyek száma jóval kisebb, mint az 1923. évben elintézett ügyek száma”. A jelentésben arra is tájékoztatást kért, hogy a bírák által kifejtett tevékenység a munkaerő teljes kihasználását jelenti-e. Ügy tűnik, a magyarázat kielégítő lehetett, mert a létszám csökkentésére nem került sor, s az ügyintézést sem érte újabb mennyiségi kifogás. A százezredik magyar szabadalmat 1930-ban engedélyezték. A Szabadalmi Bíróság a bejelentések elbírálását nemzetközileg elismert szakmai színvonalon végezte. A Szabadalmi Bíróság elnöke 1922-ig dr. Nitsche Győző, 1922-től 1928-ig Pompéry Elemér, 1928-tól 1942-ig Schilling Zoltán, 1943-tól pedig Körös László volt. Az alel- nökök: Major Tibor (1921-ig), Pompéry Elemér (1921-1922), dr. Kosa Zsigmond (1922-1923), dr. Mayer Géza (1923-1943), majd Hargitay Gyula (1943-tól). A nagy ügyforgalom a jogalkalmazási kérdések egész sorát vetette fel. Az ezekre vonatkozó állásfoglalásokat a Szabadalmi Közlöny folyamatosan nyilvánosságra hozta. Az idők folyamán kicsiszolt joggyakorlat az 1895. évi XXXVII. törvény egész hatálya alatt iránymutatásul szolgált a legtöbb probléma megoldásához. Az élénk szakirodalmi tevékenység eredményeként publikált cikkek, tanulmányok, monográfiák szintén eredményesen járultak hozzá iparjogvédelmi kultúránk színvonalának emeléséhez. Az irodalmi munkásságból a szabadalmi bírók és a szabadalmi ügyvivők mellett az ügyvédek is kivették részüket. A Szabadalmi Bíróság a jogalkotás előkészítésében is komoly szerepet vállalt. Részt vett a szabadalmi törvény újabb novelláris módosításának munkáiban, melynek eredményeként az 1932. évi XVII. törvény a szabadalmak oltalmi idejét húsz évre emelte fel és bevezette a kényszerengedély intézményét. Az 1929. évi XVIII. törvény pedig kihirdette a Párizsi Uniós Egyezmény Hágában felülvizsgált szövegét. A Szabadalmi Bíróság újabb teljes szabadalmi törvénytervezetet dolgozott ki, azonban jogszabályi erőre ez sem emelkedett. A II. világháború eseményei a Szabadalmi Bíróság szakmai tevékenységére is fékezően hatottak. A nemzetközi kapcsolatok fejlesztését is megzavarta a háború. A Bíróság 70
