Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Az iparjogvédelem szakembereiről
ülésekről ki lehetett utasítani azokat, akik „nem a hely méltóságának megfelelőleg” jelentek meg. Ha a szavazás során az ülnökök véleménye két álláspont között egyenlően oszlott meg, az elnök szavazata döntött, kivéve ha az egyik álláspontot sem osztotta és az elkülönített kérdések fölött rendelt szavazást. A tanácskozás közben felmerült elvi fontosságú kérdést - az eljárás megszakítása mellett - a teljes ülés elé lehetett vinni. A teljes ülés véleménye azonban a hetes tanácsot nem kötötte. A tanács leszavazott tagja különvéleményt készíthetett. A Szabadalmi Tanács tagjai felett a fegyelmi jogkört - a törvény 26. §-a értelmében - a Kúria hasonrangú tisztviselőire nézve illetékes fegyelmi bíróság gyakorolta. Ebből a szempontból az egyetemi tanár ülnökök is a kúriai bírókkal estek egy tekintet alá. A szabadalmi ügyvivői hivatást az 1895. évi XXXVII. törvény 27. §-a teremtette meg és szabályozta alapjaiban, kimondva, hogy a Szabadalmi Hivatal előtt a felek képviseletére csakis ügyvédek és szabadalmi ügyvivők jogosultak. Kezdetben a szabadalmi ügyvivők képviseleti jogköre az ügyvédekénél szűkebb volt, ugyanis a megsemmisítési és a megvonási perekben a törvény ügyvédi képviseleti kényszert írt elő. A szabadalmi ügyvivői jogosítványt a kereskedelemügyi miniszter adta ki és azt fegyelmi úton vissza is vonhatta. Az ügyvivők vizsga és eskü letételére voltak kötelesek, a jogosítványokról pedig névjegyzéket kellett vezetni. A szabadalmi ügyvivői működés feltételeinek részletes szabályait a 4.791/1895. Kér. M. számú rendelet tartalmazta. A jogosítvány kiadása iránti kérelemhez mellékelni kellett a magyar állampolgárságot igazoló okmányokat és a műszaki képzettséget igazoló belföldi műegyetem által kiállított vagy külföldit honosító oklevelet. Ha a „felfolyamodó erkölcsi magaviseleté és megbízhatósága ellen a közigazgatási hatóság meghallgatása után” sem volt kifogás, a kérvényt a vizsgabizottság elnökéhez juttatták a vizsganap kitűzése céljából. A vizsga nyilvános volt, a vizsgabizottság elnökét és tagjait a kereskedelemügyi miniszter nevezte ki. A jelöltnek ,,a magyar szabadalmi törvények és az azokra vonatkozó végrehajtási rendeletck, a külföldi szabadalmi törvények lényeges intézkedései, nemkülönben a vám- és kereskedelmi szövetségnek, valamint az államszerződéseknek a szabadalmi ügyre vonatkozó határozmányai” köréből kellett vizsgát tennie. A vizsgának írásbeli része nem volt. A vizsgáról felvett jegyzőkönyvet a kereskedelemügyi miniszterhez kellett felterjeszteni, aki döntött a jogosítvány kiadásáról. A jogosítvány kiadása után az ügyvivő a Szabadalmi Hivatal elnöke vagy helyettese előtt tett esküt, a jogosítvány adatait a jegyzékbe bevezették. A rendelet az ügyvivői működést nem szabályozta részleteiben, csupán a jogosítvány megszűnésének eseteit sorolta fel, valamint a fegyelmi felelősséget és eljárást rendezte. A jogosítvány hatályát a szabadalmi ügyvivő halála, írásos lemondása és a fegyelmi úton való megvonás szüntette meg. A szabadalmi ügyvivők fegyelmi felelősségének ebben a minőségben elkövetett visszaéléseik vagy mulasztásaik szolgáltattak alapot. Ugyancsak fegyelmi eljárást vont maga után, ha a jogosítvány kiadásának feltételei megszűntek. A fegyelmi ügy első fokú elbírálása a Szabadalmi Hivatal fegyelmi bizottságának hatáskörébe tartozott, mely bizottságban a Hivatal elnöke vagy helyettese elnökölt, négy tagját és két póttagját pedig az elnök a Hivatal tagjai sorából fél évre rendelte ki. A fegyelmi bizottságnak ekkor még nem voltak szabadalmi ügyvivő tagjai. A fegyelmi eljárás a bizottság kezdeményezésére vagy a kereskedelemügyi miniszter rendelete alapján indult meg. A következő fegyelmi büntetéseket lehetett kiszabni: rosszallás, pénz64
