Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
A védjegy- és ipari-minta oltalom 75 éve
50 láda soproni fehér bor 50 láda ruszti vagy tokaji aszú 50 láda vöslaui fehér bor 50 láda vöslaui vörös bor Ferenc Ferdinand 1890-1891-es kelet-ázsiai hajóútja bizonyos fellendülést jelentett a kereskedelemben, s feltehetőleg ennek volt betudható a 16 bejegyzett védjegy is. (Ebben az időben a Llyod kereskedelmi hajói Trieszttől Sanghajig 45 napig hajóztak!) Az ipari mintaoltalomra vonatkozó 1907. évi magyar jogszabály Amíg a védjegyek oltalmára vonatkozóan már 1890-ben magyar törvényt alkottak, az ipari mintaoltalomra 1907-ig az 1858. illetve 1865. évi császári pátens rendelkezései voltak érvényben. A mintákat a kereskedelmi és iparkamaráknál helyezték letétbe és lajstromozták, az osztrák állampolgárok mintáinak oltalma a vám- és kereskedelmi szövetség értelmében kiterjedt Magyarországra is. Az angol, spanyol, francia, olasz, szerb és japán állampolgárok kétoldalú megállapodások alapján ugyancsak oltalmat biztosíthattak mintáik számára. Ezeket a budapesti kamara vette nyilvántartásba. A bitorlás és a letétbe helyezett minta érvénytelenítése kérdésében az iparhatóságok, végső fokon pedig a kereskedelmi miniszter döntöttek (ez utóbbi a védjegytanács meghallgatásával, amelynek működéséről a védjegyeljárás ismertetésénél már szó volt). A mintákra vonatkozó rendelkezéseket már a XIX. század végén is bírálták, elsősorban az oltalmi időtartam rövidsége - három év - és a lajstromozásnak a különböző kamaráknál történő széttagolt és ezért áttekinthetetlen rendszere miatt. Megállapítható viszont, hogy a mintaoltalom iránti érdeklődés mérsékelt volt, de növekvő tendenciát mutatott: 1882-ben mindössze 49 magyar és 499 külföldi, 1890-ben 124 magyar és 356 külföldi, 1897-ben 538 magyar és 486 külföldi mintabejelentést lajstromoztak. Magyarország tehát nem rendelkezett a mintaoltalomra vonatkozóan önálló jogszabállyal. 1901-ben készült ugyan törvénytervezet erre vonatkozóan, amely a használati minták oltalmáról is intézkedett. A törvénytervezet a minták lajstromozását a Szabadalmi Hivatalnál kívánta összpontosítani, hatáskörébe utalva a jog megadását, a megállapítási és peres eljárásokat és a megsemmisítést. Az oltalmi időt 15 évi időtartamban jelölte meg. A bejelentésnél igénypontok benyújtását, az eljárásban pedig érdemi vizsgálat bevezetését irányozta elő. A törvényjavaslat elfogadására nem került sor. Amikor 1907. december 31-én - az előzőkben már említett 1907. évi államszerződés alapján - a császári pátensek hatálya Magyarország vonatkozásában megszűnt, a minta- oltalom tekintetében a kereskedelmi miniszter 107709/1907. sz. rendelete intézkedett. Ez a rendelkezés ma is hatályos bizonyos módosításokkal. (A módosításokat elsősorban az 1908. évi 6484. K. M. sz. rendelet, egyes, a szabálysértésekkel és büntető rendelkezésekkel kapcsolatos jogszabályok valamint a nemzetközi iparjogvédelmi megállapodások későbbi szövegei vezették be.) A kereskedelmi miniszteri rendelet azonban nem vezette be azokat a változtatásokat, amelyeket az említett törvénytervezet előirányzott. Előírásai már a kibocsátás idején sem voltak korszerűek, az azóta eltelt idő alatt pedig úgyszólván teljesen túlhaladottá váltak. Főbb rendelkezései a következőkben foglalhatók össze: Mind a két-, mind a háromkiterjedésű iparcikkeken megvalósítható minták oltalomban 45
