Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
A védjegy- és ipari-minta oltalom 75 éve
zására Magyarország kötelezettséget vállalt. Ez elkerülhetetlenné tette „honosainknak ugyanily jogot biztosítani, annál inkább, mert ennek elmulasztása azt a visszásságot szülte volna, hogy valamely honosunknak a forgalomban általánosan ismertté vált árujelét akármelyik német alattvaló elsajátíthatta volna.” A védjegyre a lajstromozás biztosít kizárólagos jogot. A védjegy a vállalathoz tartozik, és azokkal az árukkal kapcsolatban illeti meg a tulajdonost, amelyekkel kapcsolatban az oltalmat megszerezte. Alkalmazásának az árun és csomagolásán lehet helye. Az oltalom alatt álló védjegy használata nem kötelező, de a törvény feljogosította a kereskedelemügyi minisztert, hogy kötelezően elrendelhesse egyes áruk védjeggyel való ellátását.1 Meghatározta a védjegytörvény azoknak a jelzéseknek a körét, amelyek nem lajstromozhatók. Kizárta a lajstromozásból a király és a királyi család tagjainak arcképét, az állami és közhatósági címereket1 2, az „egyes” betűket vagy számokat, az áruk megjelölésére általánosan használt megnevezéseket (szabadjelzések), a jó erkölcsöt, közrendet sértő, továbbá a közönség megtévesztésére alkalmas, a valóságnak meg nem felelő feliratokat tartalmazó jelzéseket. Nem lajstromozhatók azok a jelzések sem, amelyek kizárólag az áru minőségét, mennyiségét, előállítási helyét, módját, idejét, rendeltetését, árát vagy súlyviszonyait jelzik. Az 1895. évi XLI. törvény bizonyos mértékig oltalmat vezetett be a lajstromozatlanul- használt védjegyek számára is. Lehetővé tette ugyanis, hogy a korábban használt jelzéssel összetéveszthető védjegyet - a lajstromozástól számított két éven belül - ezen a címen töröljék a lajstromból. Míg az 1890. évi törvény a védjegybitorlást vétségnek minősítette, az 1895. évi módosítás szerint a bitorlás kihágás. 6111 Kr»un* József H és tár*. srriro*ok « bukrrmk. s ipsrk»m»riU»4) J88J». éri iprilí« HA 2«-*n *1 c 11 Arakor ü*-laj*tromo«utUk l>uii*t>e*U gyáruk ré»*Ar»>, mA* |***li(r W«y- tnézra »lkaimarandó a tU 3187. kam. »or**iro alalt »bréaoll v. iljift.TU- k«*; t nmlapul alkalmasaik. «111. lajatr. asim, VI. r»o|K»rt. 007. lap. 3187. (a l*«l*C 4t>ra »ranyniinü alapon, «u.ksvinü iiyomUt., a k<*ret vörös éa fi-kote nyomtat.) 5997 SchwarU Mór .•1*0 }*W-si taemetfe és sajt gyár tulajd .m»** Pécseit, a pé<-*! krresk. » íj ..rkamsránil 1895. évi nvárcjuus hó 'i au d. e II órakor belsjsroniozUtU r.é. si <-«emetre és **jt fiykr* réssére míg j*»"lnr aajUa alkalmazandó a itt 19. kam. *or**ám alatt ábrázolt védjsffyét i »* áru bontójára nyomja. 64W7. Ujstr. szám. \. raoport, 1398. 1*|>. 19. (vf.ru* nyomtat ) 1 Ilyen kötelezettség alá estek például a cukor, a kaszák, sarlók, szalmavágók. 1900-ban elrendelték, hogy a forgalomba bocsátott papirosokat vízjellel kell ellátni, s azt mint védjegyet lajstromoztatni. 2 Az akkori felfogás szerint ez a rendelkezés csak a magyar állam és közhatóság címereire terjedt ki, ellenkező államközi szerződés hiányában. 37
