Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)

A védjegy- és ipari-minta oltalom 75 éve

tartozik a mi parlamentünknek, de nem a saját tényeiért, hanem az osztrák minisztérium tényeiért. Ez t. Ház, nézetem szerint a parlamentarizmus elvének fejtetőre állítása.” Közgazdasági szempontból is bírálta a javaslatot, abból a meggondolásból kiindulva, hogy „az osztrák területen levő nagy gyáripar nem lévén arra utalva, hogy Budapestre jöjjön, hogy védjegyeit itt oltalomban részesítse, egyszerűen bejegyeztetni fogja Bécs- ben”. A továbbiakban számadatokat sorolt fel, amelyből kitűnt, hogy az osztrák iparosok évente hatszor-hétszer több védjegyet jegyeztetnek be Bécsben, mint a magyar iparosok Budapesten. A képviselő ezenkívül hosszasan foglalkozott a törvényjavaslat részleteivel, vitatva azok tartalmi és fogalmazási helyességét.

Dr. Neumann Ármin képviselő felszólalásában az 1883. évi Párizsi Uniós Egyezményre hivatkozással védelmébe vette a belföldön lajstromozatlan külföldi védjegyek joghelyzetét. Hangsúlyozta továbbá, hogy a törvényjavaslat is tükrözi a védjegyoltalom szabályozásának „jogi alaktalanságát, dacára azon nagy irodalomnak, mely felette kifejlődött”. A törvényhozótól - fejtegette továbbá a képviselő - csak azt lehet megkövetelni, „hogy egyrészben a törvényben kifejezésre juttassa, miszerint a forgalmi életnek is egyik fő postulátuma a valódiság és hogy másrészről tekintettel legyen iparunk kifejletlen voltára és ne engedje fejlődő iparunkat a külföldi ipar nagy versenyképessége által elnyomni.” A kereskedelemben becsület és bizalom szükséges, és „a szabadverseny kinövései etéren olyan sokszerűek, hogy azokat bármely speciális törvénnyel fékezni alig lehet” s ezért nézete szerint a védjegytörvény hátterét egy feladata magaslatán álló polgári törvénykönyvnek kell biztosítania. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a fejlettebb külföldi országok egy részében az ipari jogok védelme nem annyira a törvények intézkedésein „hanem a bírói kar széles látókörére és éles judiciumára” alapul. Rámutatott arra, hogy a törvényjavaslatban nem az alany (védjegyjogosult), hanem az áru oltalma jut kifejezésre, továbbá hogy a javaslat haladó felfogású, mert nemcsak a védjegy használatára jogosultat óvja meg a károsodástól, hanem a közönség javát is szolgálni törekszik. Kifogásolta viszont a javaslat azon felfogását, amely a lajstromozás tényét konstitutívnak tekinti.

Jellinek Arthur képviselő a képviselőház jobboldaláról védelmébe vette a törvény- javaslatot, összeegyeztethetőnek tartva azt az osztrák-magyar „közös ügy” érdekeivel. Ellenezte, hogy a javaslatot - mint azt Polónyi képviselő kívánta - terjesszék megvitatásra a parlament egyes bizottságai elé. Nézete szerint „az egészséges parlamenti élet súlypontja ellenkezőleg a parlamenti összülésekben rejlik, nem pedig a bizottsági tárgyalásokban, mert a bizottságokban a Ház minden tagjának nincs módja és alkalma az egyes tárgyakhoz hozzászólni, és ha azon elv érvényesülne, hogy itt a házban a törvényjavaslatok lényegét megváltoztató újításokat behozni és elfogadni nem lehet, akkor ennek eredménye az lenne, hogy a Ház teljes ülése csak arra hivatott, hogy az egyes törvényjavaslatokat egyszerűen csak megszavazza.” („Igaz! Ügy van!” a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbalról: „Ügy sem tesz egyebet!”)

Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter a sürgősségre tekintettel a szakbizottságok előtti tárgyalás mellőzését kérte, bár az erre vonatkozó javaslattal elvben egyetértett. Az osztrák-magyar „közös ügyekre” vonatkozó észrevételekkel kapcsolatban utalt a védjegyügyek kétoldalú államközi megállapodásos jellegére és a különböző országokkal kötött ilyen irányú egyezményekre. Rámutatott viszont arra, hogy a törvényjavaslat célja az, hogy Ausztriával szemben a magyar ipar fejlődését elősegítse. Foglalkozott azzal a képviselők részéről vitatott kérdéssel is, hogy melyik napot kell az elsőbbség

34