Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Szabadalmi jogunk 75 éve
A szerzői tanúsítványt nyert feltalálót az újítási rendeletben megadott díjkulcsok szerint díjazás illette meg ama három év gazdasági eredménye alapján, amely a találmány bevezetését követő első öt év alatt az egész ország területén elért eredményt számítva, a legnagyobb gazdasági eredményt adta. Üj termék esetén az OTH engedélyével a díjazást a termék eladásából származó haszon bizonyos százalékában is meg lehetett állapítani. Ha pedig a találmány nem volt gazdasági jellegű vagy aránylag csekély gazdasági jelentősége mellett műszaki, tudományos, vagy egyéb szempontból különös jelentőségűnek lehetett elismerni, a díjazás összegét valamennyi figyelembe veendő körülmény alapján az OTH állapította meg. A rendelet a szerzői tanúsítványra bejelentett találmányok megvizsgálásán kívül az OTH feladatává tette a hasznosnak elismert találmányok gyakorlatba vételére szükséges lépések megtételét és az ezzel kapcsolatos felügyeletet, az újdonság vizsgálathoz szükséges irodalmi gyűjtemény létesítését és annak felhasználását a műszaki tájékoztatás céljaira, a találmányokra és a tapasztalatcserére vonatkozó adatok központi nyilvántartását. Az OTH szervezetét és ügyrendjét a 600/1949. Korm. sz. rendelet határozta meg. Az OTH élén álló főtitkárt az Országos Tervhivatal elnökének előterjesztésére - aki az OTH felett a kormány nevében a felügyeletet gyakorolta - a miniszterelnök nevezte ki. (vö: Üjítók és feltalálók útmutatója Bp. 1950.) A szerzői tanúsítványos rendszer kifejlődését követően a hagyományos értelemben vett szabadalmi jog területén is változások következtek be. Az 1949. évi 8. sz. tvr komoly előrelépést jelentett, mivel a szabadalmazhatóság előfeltételei közé felvette a haladás követelményét, amelyet a joggyakorlat már korábban is megkövetelt. Emellett az addigi bejelentési rendszer helyébe bevezette a szabadalmazhatóság összes előfeltételeire kiterjedő elővizsgálati rendszert, megtartva a közzététel és a felszólalás bevált jogintézményét is. A jogszabály rendelkezése folytán a Szabadalmi Bíróság megszűnt, bejelentési osztályának hatáskörét az OTH, bírói osztályának hatáskörét pedig előbb a Budapesti ítélőtábla, majd a Budapesti Felsőbíróság, végül a Budapesti Fővárosi Bíróság vette át. A Kúria szabadalmi ügyekkel kapcsolatos hatásköre a Legfelsőbb Bírósághoz került. Az 1949. évi 8. sz. tvr. szabályozása szerint az OTH Iparjogvédelmi Tanácsa határozott a Hivatal hatáskörébe tartozó szabadalmi ügyekben. A Tanács elnökből és két tagból állt. A tanács elnöke az OTH elnöke vagy annak a tanácstagok közül általa kijelölt helyettese volt. 1949-ben még két fontos szabadalmi vonatkozású jogszabály jelent meg. Az egyik a 220/1949. (I. 8.) Korm. sz. rendelet, amely a találmányok külföldre juttatását a Találmányok Értékesítését Engedélyező Bizottság engedélyéhez kötötte, a másik a 4199/1949. (VIII. 13.) Korm. sz. rendelet a Találmányokat Értékesítő Vállalat képviseleti jogkörének megállapítása, valamint a találmányok értékesítésének szabályozása tárgyában. Ez utóbbi jogszabály mondta ki - a centralizált irányítási rendszerhez igazodva -, hogy az állami tulajdonban lévő, valamint az állami rendelkezés alatt álló vállalatok szabadalmi ügyekben az iparjogvédelmi hatóságok előtt jogi képviseletükkel kizárólag a TALÉRT-et bízhatják meg. Az első újítási és találmányi rendelet - az ismertetett gyors változások miatt - nem volt hosszú életű. A 11940/1948. Korm. sz. újítási rendeletet hamarosan felváltotta a 151/1950. MT. sz. 21
