Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
75 év magyar találmányai
még nincs, jelene, de még inkább jövője azonban annál inkább. A nagyszerű megoldásra hamar felfigyeltek külföldön is. A Sven-Erik-Svensson svéd cég kooperációban vesz részt a csúszózsaluzat készítésében és így született meg a „SCHVETHO” elnevezésű első magyar-svéd közös vállalkozás. Egyik bemutatkozásuk éppen a gyöngyösvisontai óriás hűtőtoronynál történt meg. A kezdeti siker alapján, biztosan nem az utolsó. A korszerű, folyamatos textilkikészítő eljárások elengedhetetlen követelménye a kezelés gyors és egyenletes végrehajtása. Dr. Rus^nyák István, dr. Bonkáló Tamás, Beszedő Róbert és Ballada István találmányainak segítségével textilanyagok színező vagy egyéb vegyszeres oldatokkal való kezelése folytonos üzemben valósítható meg. Eljárásuk lényege az, hogy textilanyagok, mint pamut, regenerált cellulóz alapú gyapjú, selyem és szintetikus szálak, fonalak és szövedékek kezelésénél a textilanyagot száraz állapotban olyan hőmérsékletűre hűtik vagy hevítik, hogy a kezelő folyadékkal azonos hőmérsékletű legyen. E megoldással fokozható a kezelés hatásossága, gyorsasága és egyenletessége. Az eljárás foganatosítására szolgáló berendezés segítségével a folyamatos pályán vezetett textilanyagot egyszerű módon lehet a kívánt hőfokra hevíteni. A berendezés ugyanakkor azt is lehetővé teszi, hogy a felmelegített textilanyag hővesztesége a kezelőanyaggal való találkozásig minimális marad. így elkerülhető az a károsodást előidéző kezdeti felhevítés, mely a hőveszteség ellensúlyozásához kellene. A feltalálók ügyesen oldották meg azt a problémát is, ha valamilyen ok miatt a folyamatos kezelés megszakad és a textilpálya megáll, mert berendezésük a hevítést önműködően kikapcsolja vagy azt korlátozva önműködően kizárja a textilanyag káros túlhevülését. Eljárásuk „THERMOTEX” néven vált közismertté és jutott el határainkon is túlra, megsokszorozva gazdasági előnyeit. A közhit azt tartja, hogy minél bonyolultabb valami, annál több a hibalehetősége. Az esetek többségében talán az állítás igaz, de vannak olyan „rendhagyó” alkotások, melyek ennek éppen az ellenkezőjét igazolják. T eljes mértékben elmondható ez Ráülik Ferenc, Ráülik Jenő és Erdej Fásuló találmányáról, a „DERIVATOGRAF”-ról. E berendezés megszületése előtt a kutatók a termikus vizsgálatok során általában külön-külön alkalmazták a hőtartalom-változás mérésén alapuló differenciál-termikus módszert és az anyag termikus súlyváltozásán alapuló termogravimetriát. A találmány szerinti berendezéssel egyetlen mérési fázisban valósítható meg mindkét vizsgálati módszer. A lényeges időmegtakarításon túl nagy jelentőségű az, hogy azokat az eltéréseket, melyek eddig a külön-külön felvett görbék jellemző hőmérsékletei között a kísérleti körülmények különbözősége miatt léptek fel, teljesen ki lehet küszöbölni. Az új készülék másik nagy előnye, hogy a hőmérsékletet az eddigi termikus módszerektől eltérően a mintában méri. A DERIVATOGRÁF arra is alkalmas, hogy egymást követő reakciókban megállapítható elkülönítetten a súlyváltozás. A feltalálók megoldották a folyadékfázisú elegyek desztillációs vizsgálatát még abban az esetben is, ha viszonylag kis mennyiségű anyag áll rendelkezésre. Az általuk kidolgozott mikrodesztillációs módszer alkalmazásával meghatározható akár 0,5 g folyadékelegy desztillációs görbéje is, mely alkalmas az anyag összetételének vizsgálatára is. 175
