Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)

Szabadalmi jogunk 75 éve

Az ebben az időszakban írt tudományos munkák közül említést érdemelnek a követ­kezők: dr. Lengyel Béla: A szabadalom és iparfejlesztő jelentősége, Bp. 1941., dr. Bittó István: Szabadalmi intézményünk történeti előzményei, Bp. 1943. 5. A felszabadulást követő szocialista átalakulás első időszakában a szabadalmi jog lénye­gileg nem változott. A jogalkotás fő feladata ebben az időszakban az volt, hogy elő­mozdítsa a földreform megvalósítását, a jogrendszer feudális maradványainak megszün­tetését, a fasiszta intézkedések hatályon kívül helyezését stb. 1945. március 16-tól a Szabadalmi Bíróság a korábbi jogszabályok szerint folytatta működését. A szabadalmi vonatkozású rendelkezések intézkedtek a korábban jogtalanul visszavont szabadalmi ügyvivői jogosítványok visszaadásáról, a német tulajdonban lévő szabadalmaknak a Szovjetunió részére történő átadásáról és az illetékösszegek állandó emelésével igyekeztek lépést tartani az elszabadult inflációval. A Párizsban 1947. február hó 10-én kelt és az 1947. évi XVIII. törvénnyel becikkelye- zett békeszerződés szabadalmi vonatkozásban is tartalmazott rendelkezéseket (pl. elő­írta, hogy amennyiben a Szövetséges és Társult Hatalmak vagy állampolgáraik nem ko­rábban, mint 12 hónappal a Magyarországgal való háború kitörését megelőzően vagy a háború alatt szabadalmat valamely Szövetséges vagy Társult Hatalom területén meg­felelően bejelentettek, úgy jogosultak a békeszerződés életbeléptetését követő 12 hóna­pon belül a megfelelő jogot Magyarországon is bejegyeztetni és elsőbbségi joguk kérel­müknek az illető Szövetséges vagy Társult Hatalom területén történt előzetes előterjesz­tésétől számú:.). A békeszerződés ipari tulajdonjogokkal kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8780/1948. Korm. sz. rendelet pedig többek között úgy rendelke­zett, hogy a békeszerződés hatálya alá nem tartozó, 1940. évi szeptember 15. és 1947. évi szeptember 15. között bejelentett szabadalmak oltalmi ideje 27 év elteltével jár le. Hasonló rendkívüli és átmenetinek szánt - de korábbi szabadalmi jogunk elveit nem érintő - rendelkezéseket tartalmazott az 1947. évi XXVII. törvény is, amely a második világháború által érintett ipari tulajdonjogok fenntartása, illetve visszaállítása tárgyában Neuchátelben aláírt nemzetközi megállapodást cikkelyezte be. (vö: Karczag György- - Krasznay Mihály-Sályi István: A szabadalmi, védjegy- és mintajogra vonatkozó hábo­rús kivételes jogszabályok egységes szerkezetben, Bp. 1948.) A találmányokra vonatkozó jogi szabályozás terén a döntő változást az 1948-as év hozta, amikor megjelent a 11.940/1948. Korm. sz. rendelet és a 11.950/1948. Korm. sz. rendelet. Az első az újítások jogi védelmét, az utóbbi a szerzői tanúsítvány jogintézmé­nyét vezette be jogrendszerünkbe. Hazánk a felszabadulás előtt sem szűkölködött újítókban, az újítómozgalom azonban csak a felszabadulást követő években alakult ki a kibontakozó munkaverseny részeként, mint a dolgozók önkéntes tömegmozgalma. Az újítások ismérveit, a díjazás feltételeit kezdetben kollektív szerződések határozták meg, az újítómozgalom nagyszerű fellendü­lése azonban 1948-ban már megkövetelte a kérdés jogi szabályozását. Ezzel párhuzamosan a 11.950/1948. Korm. sz. rendelet - a szabadalmi rendszer fenn­tartása mellett - bevezette a szovjet jogrendszerben ismert „avtorszkoje szvigyetyel- sztvo” mintájára a szerzői tanúsítványt, mint a találmányok jogi védelmének új formáját. A szerzői tanúsítvány intézményének bevezetését az tette lehetővé, hogy a felszabadu­18

Next

/
Oldalképek
Tartalom