Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Ujítómozgalmunk két évtizede
1959- ben az újítómozgalom további fellendülést mutatott. A dolgozók ebben az évben 247000 újítási javaslatot nyújtottak be. Az újítások hasznosításával elért népgazdasági eredmény meghaladta az 1 milliárd forintot és a kifizetett újítási díjak majdnem 87 millió forintot tettek ki. Az 1960-61 években komoly erőfeszítések történtek az 1958 évben megtartott országos tanácskozás által megszabott feladatok végrehajtása érdekében. Az üzemekben, iparágakban rendszeressé vált az újítókkal való foglalkozás, javult a propagandamunka és megkezdődtek az 1961 évi országos tanácskozás előkészítői munkálatai is. 1960- ban a dolgozók 252000 javaslatot nyújtottak be, az utókalkulált gazdasági eredmény meghaladta a másfél milliárdot és a kifizetett újítási díjak összege 117184000 forintot tett ki. A kifizetett újítási díjak és az utókalkulált népgazdasági eredmény összege meghaladta az 1956 előtti évek legjobb eredményeit is. A benyújtott javaslatok számának csökkenésére figyelemmel ez annyit jelentett, hogy egy-egy elfogadott és bevezetett javaslat az eddigieknél általában jóval nagyobb eredményt hozott, ami feltétlenül a javaslatok minőségi javulásáról tanúskodott. 1961 decemberében tartották meg a Szakszervezetek Országos Tanácsa és az Országos Találmányi Hivatal közös rendezésében az újítók és feltalálók III. országos tanácskozását. A tanácskozás beszámolóját az Országos Találmányi Hivatal elnöke tartotta, aki a két tanácskozás közötti időről és az előző tanácskozás által kitűzött feladatok végrehajtásáról számolt be. Elmondotta, hogy az előző tanácskozás idején a hároméves terv megoldása volt a napirenden és ezért elhatározták, hogy az újítómozgalom teljes erejét a terv sikeres teljesítésére összpontosítják. A hároméves tervet népgazdasági szinten teljes egészében teljesítették, sőt túlteljesítették. Javult a termelés szerkezete, emelkedett a gyártmányok és a gyártási eljárások színvonala, uralkodókká váltak a mezőgazdaságban is a szocialista termelési viszonyok. A sikerek elérésében részük volt az újítók és feltalálók nagy táborának is. Hiányosságként említette viszont, hogy egyes helyeken nem tartják be a rendeletet, a vitás, panaszos ügyek nagyrészt ebből származnak. Hiba volt továbbá, hogy egyes miniszterek, főhatóságok vezetői a 29/1959. Korm. sz. rendelet végrehajtási utasítását késve, csak 1960 végén, illetőleg 1961 első negyedében adták ki. A Pénzügyminisztérium az újítások és találmányok népgazdasági eredményének méréséről és elszámolásáról szóló 16/1961. P. M. sz. rendeletet csak 1961 októberében adta ki. Kifejtette továbbá, hogy a különböző szervek ellenőrzései, melyeket általában hasznosnak kellett tekinteni, bizonyos fokig egyoldalúak voltak. Felfedték, helyesen, azokat az eseteket, amikor az újítóknak többet fizettek ki, mint amennyi járt volna részükre, de nem kifogásolták egyetlen esetben sem, illetőleg nem is fedték fel azokat az eseteket, amikor az újítók a megérdemelt munkájukért kevesebb újítási díjat kaptak vagy újítási díjukat egyáltalán nem kapták meg. Hiányosság volt még, hogy az újítási ügyek hanyag kezelése miatt felelősségrevonás egyetlen esetben sem történt. Továbbra is fennmaradt az a hiányosság, hogy az iparági és vállalati újítási feladattervek későn kerültek kiadásra és hogy nem a legfontosabb feladatok megoldására hívták fel a dolgozók figyelmét. A feladatterv megismertetéséhez szükséges nyilvánosságot nem biztosították, a kitűzött feladatok olyan pontokat tartalmaztak, amelyeknek megoldásán kutatóintézetek évek óta dolgoztak. Általában tapasztalható volt, hogy a feladattervi pontokat továbbra is mechanikusan, a gazdasági munkától függetlenül készítik, melynek következtében a feladattervi pontok évről évre megismétlődtek. 141