Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Ujítómozgalmunk két évtizede
csolatos helytelen nézeteket, emeljék az újítások színvonalát, biztosítsák az újítók elismerését és megszüntessék a hiányosságokat, lazaságokat. E célok elérése érdekében került kiadásra a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 38/1957. (VI. 23.) Kotm. sz. rendelete az újításokról és találmányokról. A Magyar Forradalmi Monkás-Parasrf Kermáay 38/1557. (VI. 23.) számi readclete az újításokról és találmányokról. I. RÉSZ. Újítások. 1. §• Az újítás fogalma. ’ Újítás minden (műszaki, szervezési, ügyviteli, «tb. jellegű) javaslat, amelynek megvalósítása — A rendelet egyes kérdésekben alapvetően eltért a hazánkban addig kiadott rendeletektől és olyan új szabályokat tartalmazott, amelyek hivatva voltak az újítómozgalom terv- szerűségét, fejlődését, az újítók megbecsülését, az újító törvényes jogainak elismerését elősegíteni, megvédeni. A rendelet megváltoztatta az újítás fogalmát, megszüntette a műszaki és termelési ésszerűsítést, mint külön kategóriákat; kimondta, hogy újítás minden műszaki, szervezési és ügyviteli jellegű javaslat, amelynek megvalósítása népgazdasági hasznos eredménnyel jár, nem tett tehát különbséget az újítások egyes fajai között. Alapvető változást jelentett továbbá a szerződéses rendszer bevezetése, amely az újítómozgalom egyik alappillére lett. A szerződéses rendszer lényege, hogy a vállalat egyszemélyi elbírálója, ha egy újítási javaslatot kísérletre vagy megvalósításra elfogadott, köteles volt az újítóval szerződést kötni. A szerződésben minden egyes, az újítás bevezetésével, az újító díjazásával kapcsolatos kérdést szabályozni kellett. A szerződésben egyértelműen tisztázták a vállalat és az újító jogait, kötelességeit. A szerződéses rendszer bevezetésével megszűnt az újítási díj egyoldalú megállapítása, az újító a szerződés rendelkezései szerint érdekeltté vált a javaslat minél gyorsabb megvalósításában. A másik lényeges eltérés az újítók díjazási rendszerének megváltoztatása. Az eddigi merev, degressziv skála megszűnt, az újítót a megtakarítás 2 és 10%-a között kellett díjazni és a díjkulcsban is a szerződésben kellett megállapodni. Többtermelést vagy új cikk gyártását eredményező újítás díjában az önköltség 5%-áig lehetett az újítóval megállapodni. Az újítási díj felső határa 200000 forintra emelkedett, de indokolt esetben a miniszter engedélyével ezt az összeget is fel lehetett emelni. Jelentős volt még az a rendelkezés is, hogy az újítónak az újítási díj nem egy év eredménye, hanem a megvalósítástól számított 2 év közül a gazdaságilag kedvezőbb év eredménye alapján jár. Az újítások gyorsabb megvalósításának fokozottabb ösztönzése érdekében a közreműködő díjat az újítási díj 50-100%-ában lehetett megállapítani a régebbi 15-20%-kal szemben. 134
