Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Ujítómozgalmunk két évtizede
Az 1953-ban „csúcsot” ért mennyiségi szemlélet valamelyest csökkent a következő két évben. 1953-hoz képest 1954-ben 415 ezer javaslatot (41 ezerrel kevesebbet), 1955- ben 309 ezer javaslatot (150 ezerrel kevesebbet) nyújtottak be. Ugyanakkor a hasznosított újítások népgazdasági eredménye lényegében az 1953 év szintjén mozgott (1,4 ill. 1,2 milliárd forint). Az újítók díjazásánál is lényegében azonos volt a helyzet: 1954-ben 75, 1955-ben 60 millió forint újítási díjat kaptak. Az újítómozgalom eredményei mellett mutatkozó hiányosságok és lazaságok felszámolására több intézkedés történt, az előbb vázolt problémák felszámolása érdekében új rendelet került kiadásra. 1955-ben megjelent a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsának 53/1955. (VIII. 25.) M. T. sz. rendelete az újításokról és találmányokról. A rendelet a vállalatok gazdasági vezetői kötelességévé tette az újítások tervszerű megvalósításának biztosítását. A miniszteri végrehajtási utasítások kötelezték a vállalatok vezetőit, hogy az elfogadott újítási javaslatok megvalósítását az intézkedési tervbe vegyék fel, a megvalósításhoz szükséges kapacitást, munkabért, anyagot határidőre biztosítsák és nevezzenek ki felelős személyt, aki figyelemmel kíséri az újítások határidőre történő megvalósítását. Az újítási javalastok által elért eredmények mérésének egységesítése érdekében a kormány felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy a gazdasági A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának • 53/1335. (VIII. 25.) II. T. számú rendelete az újításokról és találmányokról Az újífőinozgalom, amelyben a dolgozók széles tömegeinek alkotó tevékenysége jut kifejezésre, a népgazdasági tervek teljesítésében eddig is jelentős segítséget nyújtott. A termelékenység emelése, az önköltség csökkentese számos esetben csak újítások révén volt elérhető. A további feladatok sikeres megoldása érdekében azonban az űjítómozgalom eredményeit fokozottabban kel! íejjm.sziiá’ni, erőteljesebben kell a dolgozók kezdeményező erejét a népgazdaság legfontosabb célkitűzései, a műszaki színvonal feilesztése felé íróitvítnni. számítás módját az Országos Találmányi Hivatallal egyetértésben szabályozza. E felhatalmazás alapján jelent meg a pénzügyminiszternek az újítások és találmányok nép- gazdasági eredményének mérésétől és elszámolásáról szóló 14/1955. (VIII. 28.) P. M. sz. rendelete, amely egyértelműen tisztázta, hogy milyen eredményeket kell figyelembe venni, mi a számítási időszak és mi a számítási alap. Ezzel összhangban a rendelet előírta, hogy eszmei díjat csak abban az esetben lehet megállapítani, ha az újítás népgazdasági eredményessége forintban nem mutatható ki. Azt, hogy a forinteredmény nem mutatható ki, a főkönyvelőnek és a főmérnöknek fegyelmi felelősségük mellett kellett igazolniok. Megszűnt az a régebbi helytelen gyakorlat, hogy az eszmei díjat korábban folyósították, mint a kalkulációs alapon járó díjat. Az újítások népgazdasági eredmény számításánál az újítás minden előnyét figyelembe kellett venni, függetlenül attól, hogy saját vagy más vállalatnál jelentkezett-e az eredmény. Természetesen az eredményt növelő tényezők mellett figyelembe kellett venni az eredményt rontó kihatásokat is (más szervnél mutatkozó költségtöbblet, amortizációs költség stb.) 132
