Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Ujítómozgalmunk két évtizede
A rendelkezés megszüntette az „újítási megbízott” elnevezést és helyette az „újítási előadó” elnevezést használta. Az elnevezés megváltoztatásával a jogszabály azt kívánta kidomborítani, hogy az újítási ügyekkel foglalkozó személy nem társadalmi munkában, hanem a gazdasági munka szerves részeként jár el az újítási ügyekben. A rendelkezés kötelezően előírta, hogy az újítási előadónak a felügyeletet gyakorló miniszter által megszabott képesítéssel kell rendelkeznie. A képesítést az újítási előadói kinevezéstől számított 6 hónapon belül kellett megszerezni, az előírt vizsgák letételével. A rendelet kötelezően előírta, hogy az 500 főt meghaladó létszámú üzemeknél, továbbá az irányítószerveknél és a minisztériumoknál az újítási előadót más munkakörrel megbízni nem lehet. Védelmet adott a rendelet az újítási előadóknak azzal, hogy őket leváltani, vagy áthelyezni csak indokolt esetben lehetett és erről az intézkedésről a felettes szervnek jelentést kellett tenni. A rendelet egyik legfontosabb rendelkezése, hogy megszüntette az újítási bizottságokat és a döntés jogát az egyszemélyi elbíráló hatáskörébe utalta. Ennek a jelentősége abban nyilvánult meg, hogy a régi rendeletek értelmében az újítási bizottságnak sok esetben kellett az egyszemélyi vezetővel szemben megvédeni határozatát, ami vitákhoz vezetett és sértette az egyszemélyi felelős vezetés elvét is. Az újítási bizottságok megszüntetése szükségessé tette, hogy a minisztériumok döntő- bizottságába a szakmai szakszervezetek küldöttjét is meghívják. A rendelet a miniszterek részére felhatalmazást adott, hogy a tárcák szakmai sajátosságainak figyelembevételével, az újítási ügyintézést végrehajtási utasítással szabályozzák. A végrehajtási utasítások kiadása csak az Országos Találmányi Hivatal elnökével egyetértésben történhetett. A rendelet kötelezően előírta az Országos Találmányi Hivatal újítási döntő bizottságának felállítását. A bizottság elnöke az Országos Találmányi Hivatal Elnöke, tagjai az érdekelt miniszterek és a Szakszervezetek Országos Tanácsának egy-egy küldötte és az Országos Találmányi Hivatalnak az Elnök által kijelölt egy tagja. Az Országos Találmányi Hivatal döntőbizottsági határozata valamennyi állami szervre kötelező volt. Az újítási javaslatok ügyintézésével kapcsolatban a rendelet előírta, hogy az újítási előadó a javaslatot - beérkezésétől számított 3 napon belül - köteles továbbítani a megvalósításra illetékes szervhez, abban az esetben, ha az újítási javaslattal kapcsolatos érdemi döntés nem a vállalat hatáskörébe tartozott. Az újítási javaslatokat nem volt szabad mindaddig nyilvánosságra hozni, míg a javaslat tárgyában az elsőfokú döntés meg nem történt. Az egyszemélyi vezetőt a rendelet kötelezte, hogy a szakvélemények beérkezése után az érdemi döntést egy héten belül meghozza. A vezető az elfogadó vagy elutasító határozatról írásban értesítette a javaslattevőt. Az elutasítást részletesen meg kellett indokolni. A rendelkezés az újítási ügyintézés társadalmi ellenőrzését a szakszervezetek hatáskörébe utalta. A szakaszervezeti bizottság jogosult volt az újítási ügyekbe betekinteni. A rendelet előírta, hogy az újítások kísérletezésére, propagandájára minden vállalat a teljes bérlap 1j2%-át betervezheti. Ez az összeg az egyik hónapról a másik hónapra átvihető volt és ebből a költségkeretből lehetett fedezni az ötletnapi jutalmakat, az újítási előadók versenyét. A rendelet kiterjesztette hatályát a szövetkezetekre is azzal, hogy a jogszabályt a felügyeletet gyakorló hatóságok által megállapított eltérésekkel kell alkalmazni. 130
