Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Szabadalmi jogunk 75 éve
megállapodások már nem biztosították kellőképpen iparunk érdekeinek védelmét. Ilyen kétoldalú megállapodást kötött Magyarország a korábbi években Ausztriával (az 1878. évi XX. te. és az 1893. évi XLI. te.), Németországgal (az 1892. évi IV. te.), Szerbiával (az 1893. évi XX. te.) és Spanyolországgal (az 1900. évi XXI. te.), amelyek révén biztosította az ún. egyenlő elbánást és a hazai bejelentésen alapuló elsőbbség elismerését. Az 1908. évi LII. te., amely az unióba való belépésünket kimondta és az egyezmény brüsszeli szövegét kihirdette, egyben gondoskodott szabadalmi jogunknak az egyezmény követelményeinek megfelelő továbbfejlesztéséről is (kimondta az uniós elsőbbségi jog elismerését és a szabadalom megvonásának előfeltételévé tette, hogy a szabadalomtulajdonost a találmány gyakorlatbavételére az indokok közlése mellett megintsék). Az 1911. évi XI. te. és az azt végrehajtó 30.600/1911. KM. számú rendelet pedig - szintén az uniós egyezmény alapján - bevezette szabadalmi jogunkba a kiállítási elsőbbség intézményét. Az 1912. évi LV. törvény a szabadalmi törvény eljárási jogi rendelkezéseit hozta összhangba az 1911. évi I. törvénybe foglalt polgári perrendtartás rendelkezéseivel. Az 1913. évi VIII. törvény a Párizsi Uniós Egyezmény 1911. évi Washingtoni Szövegét hirdette ki és ehhez igazodóan az 1913. évi XII. törvény a szabadalom megvonásának előfeltételeit tovább szigorította, amennyiben kimondta, hogy a szabadalom a megadásának kihirdetése napjától számított 3 év letelte előtt nem vonható meg. 1914-ben jelent meg a 81.588/1914. KM. számú rendelet, a Szabadalmi Hivatal szervezeti és ügyviteli szabályának módosítása és kiegészítése tárgyában (közismert rövidítése: SZHÜSZ), amely szintén az új polgári perrendtartás életbe lépésével összefüggésben megreformálta a szabadalmi eljárásokat. E jogszabályt később részben kiegészítette a Szabadalmi Tanács ügyviteléről szóló 34.549/1915. KM. számú rendelet. Az I. világháború éveiben megjelent további rendelkezések jórészt csak a háború idejére szóló ideiglenes, átmeneti rendelkezéseket tartalmaztak (pl. határidők meghosszabbításáról, eljárások felfüggesztéséről), de nem érintették alapvetően a találmányok szabadalmi oltalmára vonatkozó korábbi rendelkezéseket. 3. Az 1919. máricus 21-én hatalomra jutott munkásosztály állama, a Magyar Tanácsköztársaság alig négy és félhónapos fennállása alatt nagy erőfeszítéseket tett az ipari termelés fokozására, ennek keretében a találmányok lehető leghatékonyabb hasznosítására. A találmányokkal és újításokkal kapcsolatos legfontosabb rendelkezéseket a Népgazdasági Tanács 52. és 53. NT sz. határozatai tartalmazzák, amelyek a Tanácsköztársaság hivatalos lapjának 1919. június 21-i számában jelentek meg. A jogszabályok preambuluma kimondta, hogy a Magyarországi Tanácsköztársaság feladatának tekinti, hogy a termelés előmozdítására hasznosan alkalmazható találmányokat, különleges titkos gyártási eljárásokat és egyéb újításokat a dolgozó társadalom közkincsévé tegye és minél teljesebben a közösség érdekének szolgálatába állítsa. Azokat a találmányokat és műszaki eljárásokat, amelyeket eddig kapitalista magánérdekből gyári titokként kezeltek, a Tanácsköztársaság minden üzemben hasznosítani akarja, amennyiben alkalmazásuk anyagban, emberi munkaerőben megtakarítással jár vagy a gyártmányok minőségét javítja. A rendeletek nem vonatkoztak a külföldiek magyar szabadalmaira, gyári titkaira, és 13
