Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Nemzetközi iparjogvédelmi kapcsolataink fejlődése
megállapodások igazgatásában is. (Ilyen megállapodás pl. az új növényfajták oltalmára vonatkozó 1961. évi Párizsi Egyezmény, az előadóművészek, hanglemezgyártók és rádióadók védelmére kötött 1961. évi Római Egyezmény). A felgyorsult fejlődés nem csupán uniós viszonylatban figyelhető meg, de jellemzi a szocialista országok közötti nemzetközi kapcsolatokat is. A gazdaságirányítás rendjének javítására irányuló törekvések a szocialista országok egymás közötti iparjogvédelmi együttműködésében is új távlatot nyitottak. Az áru- és pénzviszonyok, a piaci kapcsolatok előtérbe kerülése a belső gazdasági életben megkövetelte, hogy a szocialista országok kapcsolataiban, különösen a műszaki eredmények átátadása terén is új elvek érvényesüljenek. A Szófiai Határozat a szocialista fejlődés kezdeti időszakában még hozzájárult ahhoz, hogy az ipari-műszaki fejlődés eltérő fokán álló KGST-országok elősegítsék egymás műszaki fejlődését, az új viszonyok között azonban már nem ösztönözte eléggé a műszaki szellemi alkotások átadására a nyereségérdekeltség alapján gazdálkodó vállalatokat. Minthogy a feltalálók díjazása elszakadt a találmány tényleges hasznosítása folytán jelentkező eredményektől, ez általában aránytalanul alacsony feltalálói díjakat eredményezett és nem tette érdekeltté a feltalálókat a találmányoknak a szocialista országokba történő átadásában. Problémaként jelentkezett az is, hogy mivel a műszaki megoldások cseréje a szabadalomjogi keretek mellőzésével történt, a szocialista országok csak kis számban tettek más szocialista országokba szabadalmi bejelentést. Ez a helyzet viszont megnehezítette a találmányokkal kapcsolatos információáramlást és felidézte azt a veszélyt, hogy a tőkés cégek behatolnak a szocialista országok piacaira és megakadályozzák a szabadalmi oltalom nélkül átvett műszaki megoldások felhasználását. E körülményekre tekintettel egyes szocialista országok már a 60-as évek közepétől egyre erőteljesebben vetették fel a Szófiai Határozat reformjának kérdését. Hazánkban a GB és az NGKB foglalkozott ezekkel a kérdésekkel és az ilyen értelmű kétoldalú egyezmények megkötése a közeljövőben várható. A szocialista országok a kétoldalú viszonylatokban megvalósuló szabályozás során figyelembe vették a KGST keretében közösen végzett kutatásokkal kapcsolatos egyes találmányi kérdésekre vonatkozó ajánlásokat is, amelyeket a KGST tudományos és műszaki kutatásokat koordináló állandó bizottsága 10. és 14. (Tbiliszi 1968) ülésén fogadott el. A közelmúltban a KGST Végrehajtó Bizottságának egyik szerve is foglalkozott a KGST-országok találmányi és szabadalmi téren folytatott együttműködésének elmélyítésével és különböző határozatokat hozott. Ennek megfelelően távlatilag napirendre került a szocialista országok szabadalmi jogrendszereinek és általában a találmányokra vonatkozó rendelkezéseknek a fokozatos közelítése, integrálása. A szabadalmi joggal összefüggő integrációs, egységesítési törekvések a kapitalista országok egymás közötti viszonyában már az 50-es évektől jelentkeztek (Pl. 1949-ben létrejött a Hágai Szabadalmi Intézet, az Európai Tanács keretén belül egyezmények jöttek létre a szabadalmi bejelentések alakiságaira, a szabadalmak nemzetközi osztályozása és egyes szabadalmi anyagi-jogi kérdések egységesítésére. Ezen túl jelentős integrációs törekvések jelentkeztek a skandináv és Benelux országokon belül, a Közös Piac országai között és részben az afrikai országok között.) A vázolt eredmények és célkitűzések alapján várható, hogy a szocialista országok együttműködésüket vagy legalábbis annak bizonyos formáit többoldalú egyezmény keretében szabályozzák és ezzel kiszélesítik és elmélyítik különösen az elmúlt években rendkívül nagymértékben fejlődő iparjogvédelmi kapcsolataikat. 117
