Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Nemzetközi iparjogvédelmi kapcsolataink fejlődése
nemzetközi kapcsolatokra is kiható szabályozás elsőként a békeszerződésben jelent meg. A hadviselés következtében ugyanis a külföldiek nem tudtak bizonyos határidőkhöz kötött jogokkal (pl. az uniós elsőbbségi joggal) élni, ezért a békeszerződés gondoskodott arról, hogy a rendkívüli körülményekből eredően hátrányt, jogvesztést ne kelljen elszenvednünk. A békeszerződés biztosította a Szövetséges és Társult Hatalmaknak és azok állampolgárainak azt a jogot, hogy minden bírságtól mentesen egyéves határidőt nyerjenek az ipari, irodalmi és művészeti tulajdonjogok megszerzésére vagy fenntartására szükséges minden lépés megtételére, amelyet a hadiállapot folytán megtenni nem tudtak. Ugyanúgy egyévi határidőt adott a békeszerződés a háború kitörése és a békeszerződés életbe lépése közötti időszakban elkövetett szabadalombitorlás, védjegybitorlás stb. miatti eljárások megindítására. A kötelező joggyakorlásra (pl. a szabadalmak kényszerengedély terhe melletti gya- korlatbavételére) megszabott határidőbe a békeszerződés szerint nem lehetett beszámítani a háború kitörésétől kezdve a békeszerződés életbe lépését követő tizennyolcadik hónap végéig terjedő időszakot. Ugyancsak nem lehetett beszámítani az oltalmi időbe a háború kitörése és a békeszerződés életbe lépése közötti időt, vagyis az oltalmi idő ezzel az időszakkal meghosszabbodott. Azok a személyek azonban, akik a békeszerződés életbelépését megelőzően valamely jogot (pl. előhasználati jogot) szereztek, ezeket a jogokat továbbra is gyakorolhatták (ez volt az ún. továbbhasználati jog). Az említett rendelkezések nemcsak a Szövetséges és Társult Hatalmak javára érvényesültek, hanem azok Magyarországnak, illetve állampolgárainak javára a Szövetséges és Társult Hatalmak területén szintén hatályosak voltak. Magyarország a békeszerződésben meghatározott előnyöket köteles volt azokra az országokra is kiterjeszteni, amelyek nem tartoztak a Szövetséges és Társult Hatalmak közé, de amelyekkel diplomáciai kapcsolatai a háború alatt megszakadtak feltéve, hogy azok az említett előnyöket Magyar- ország számára is megadták. A békeszerződés azt is kimondta, hogy a Szövetséges és Társult Hatalmakat nem terheli semmiféle kötelezettség olyan ipari tulajdon visszaadására, amelyet az illető állam jogosult volt lefoglalni, visszatartani, felszámolni vagy bármiféle más intézkedés alá vonni. A magyar állampolgárokat ennek alapján ért károk megtérítésére a magyar kormány kötelezete magát. A békeszerződést az 1947. évi XVIII. tv. iktatta Magyarország törvényei közé. (Vö. : Diplomáciai és Nemzetközi Jogi Lexikon, Bp., 1967.). Hasonló kivételes intézkedéseket tartalmazott a második világháború által érintett ipari tulajdonjogok fenntartása, illetőleg visszaállítása tárgyában Neuchátelben az 1947. évi február hó 8. napján aláírt nemzetközi megállapodás, valamint az ahhoz csatlakozó zárójegyzőkönyvek is, amelyeket az 1947. évi XXVII. törvény cikkelyezett be. (Vö. : Karczag György - Krasznay Mihály - Sályi István: A szabadalmi - védjegy - és mintajogra vonatkozó háborús kivételes jogszabályok egységes szerkezetben, Bp., 1948.). A kelet-európai országokban végbement szocialista átalakulás hamarosan éreztette hatását ezeknek az országoknak a nemzetközi kapcsolataiban is. A kelet-európai szocialista országok iparjogvédelmi kapcsolataira kezdettől fogva hatással volt az a körülmény, hogy a szocialista termelési viszonyok kiépítése után is uniós tagállamok maradtak és egymás viszonyában is biztosították az egyezményből folyó kedvezményeket (pl. az egyenlő elbánás elvét, az uniós elsőbbséget). Az uniós kapcsolatok fenntartása mellett azonban már 1949-től előtérbe került az az érdek, hogy a szocialista országok fokozzák 108
