Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Nemzetközi iparjogvédelmi kapcsolataink fejlődése
tévesztő származási jelzésének megakadályozására kötött Madridi Megállapodást vizsgálta felül. A jegyzőkönyveket 1911. június 2-án írták alá. A Párizsi Uniós Egyezmény tökéletesítése keretében a washingtoni szöveg szabta meg az uniós elsőbbség igénylésének időpontjában megkövetelhető alakiságok körét, kimondta, hogy az alaki követelmények figyelmen kívül hagyása legfeljebb az elsőbbség kedvezményének elvesztésével járhat. A szerződő felek kötelezettséget vállaltak a kollektív védjegyek oltalmára. A Washingtonban felülvizsgált szöveg hatáiozta meg a nemzetközi iroda feladatkörét, amely - többek között - az iparjogvédelmi közlemények ösz- szegyűjtésére és feldolgozására, tanulmányok készítésére, a nemzeti hatóságokkal való kapcsolattartásra, a nekik nyújtandó szakmai támogatásra, valamint a revíziós értekezletek előkészítésére terjedt ki. A konferencia egységes szerkezetbe öntötte az egyezmény addig elfogadott (párizsi, brüsszeli és washingtoni) szövegeit, megkönnyítve ezáltal a hatályos szabályokhoz való hozzáférhetőséget. A nemzetközi iroda költségeinek viselése tárgyában, 1891. április 15-én kötött Madridi Megállapodás - szabályainak a főegyezmény szövegébe történt beiktatása miatt - megszűnt. A washingtoni konferencia a két madridi megállapodás szövegezését is finomította, és különböző szövegeiket szerkezetileg egységesítette. A konferencián elfogadott kívánalmak kifejezték a résztvevő államok törekvését a szabadalmi bejelentések alakiságainak egyszerűsítésére, valamint a nemzetközi védjegylajstromozás egységes osztályozási rendszerének kialakítására. A Párizsi Uniós Egyezmény és a nemzetközi védjegylajstromozási megállapodás washingtoni szövegét Magyarország az 1913. évi VIII. törvénnyel ratifikálta, amely 1913. május 1-én lépett hatályba. A Párizsi Uniós Egyezményt eddig az időpontig tizenhárom, a Madridi Megállapodást pedig hét állam erősítette meg a washingtoni szövegek szerint. A kihirdetéssel kapcsolatos végrehajtási szabályokat a 2.755/1913. ME. számú és a 23.714./1913. Kér. M. számú rendelet állapította meg. A washingtoni szövegekhez való csatlakozás szabadalmi és védjegytörvényünk kisebb novelláris módosítását tette szükségessé, amit az 1913. évi XII. törvény végzett el. A következő évek, az első világháború eseményei a többoldalú iparjogvédelmi nemzetközi kapcsolatokat is megzavarták, fejlődésüket lehetetlenné tették. A világháborúban a Párizsi Unió huszonkét tagállamából tizennégy vett részt az ellenségeskedésben. A háborút folytató államok - köztük Magyarország is - számtalan kivételes rendelkezést hoztak, amelyek a hadiállapotban lévő államok polgáraival szemben az iparjogvédelem terén hátrányos megkülönböztetéseket vezettek be. A háborús események közvetlenül is gátolták a jogok megszerzését, fenntartását és érvényesítését. Mindezek ellenére az uniókat egyetlen tagállam sem mondta fel. A Magyar Tanácsköztársaság iparjogvédelmi jogalkotása az addig kifejlődött nemzetközi kapcsolatokat kifejezetten fenntartotta. A Népgazdasági Tanács 52. NT. számú rendelete kimondta, hogy a külföldiek magyar szabadalmait és általában a találmányokra vonatkozó külföldi viszonylatokat a rendelet nem érinti, továbbá hogy érintetlenül maradnak a nemzetközi szerződések rendelkezései. A világháború befejezése után kötött, az 1921. évi XXXIII. törvénnyel kihirdetet trianoni békeszerződés 210. cikkében Magyarország kötelezettséget vállalt arra, hogy a Szövetséges és Társult Hatalmaktól származó terményeket és gyártmányokat megóvja a tisztességtelen versenytől. A 220. cikk megállapította, hogy a Párizsi Uniós Egyezmény és a madridi védjegymegállapodás a békeszerződés hatályba lépésétől alkalmazást nyer. 105
