Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Nemzetközi iparjogvédelmi kapcsolataink fejlődése
iparjogvédelmi kérdések egész sorát megvitatták (az uniós elsőbbség, az egyenlő elbánás, a kiállítási oltalom, a nemzetközi védjegylajstromozás, a hamis származási jelzések megakadályozása, a gyakorlatbavételi kényszer, a szabadalmi és a védjegybejelentések egyszerűsítése). A kongresszus az uniós egyezmények továbbfejlesztésére vonatkozó kívánságokat fogadott el. 1905-ben Liége-ben, 1909-ben pedig Nancyban rendeztek ipar- jogvédelmi kongresszust. 1903-ban Németország is belépett az Unióba. A századforduló után a hazai ipari érdekeltségek is egyre erősebben szorgalmazták Magyarországnak az unióhoz való csatlakozását. 1906-ban „Magyarország közép-európai gazdasági egyesülete” ebből a célból felterjesztést intézett a kereskedelemügyi miniszterhez. A felterjesztés részletezte azokat az előnyöket, amelyeket az egyezmények biztosítanak. 3. Magyarország 1909. január 1-én lépett be az unióba. A Párizsi Uniós Egyezményt, valamint a gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozására kötött Madridi Megállapodást - a Brüsszelben felülvizsgált szövegek szerint -, továbbá a nemzetközi iroda költségeinek viselése tárgyában kötött Madridi Megállapodást az 1908. évi LII. törvény hirdette ki. A főegyezménynek ebben az időben Magyarországgal együtt huszonkét tagja volt, akik közül húsz ratifikálta a brüsszeli szöveget. A védjegyunió pedig tizenkét tagot számlált. Az áruk hamis vagy megtévesztő származási jelzésének megakadályozására kötött Madridi Megállapodást Magyarország csak 1934-ben ratifikálta. A csatlakozással hazánk tehát széles körű és tartalmilag egységes iparjogvédelmi kapcsolatok részesévé vált. A törvényjavaslat miniszteri indokolása érdeklődésre ma is számot tartható érveléssel támasztotta alá a csatlakozás szükségességét, elemezte és súlyozta a tagságból eredő előnyöket és az azzal járó hátrányokat, végül mindezek figyelembevételével határozottan a belépés mellett foglalt állást. Az indokolás az unió szerepéről szólva kifejti, hogy „... fönnállásának és működésének ily pozitív eredménye elsősorban az, hogy ma már alig van a világnak oly állama, amelynek törvényhozása az ipari tulajdonjogok védelméről ne gondoskodott volna... Az unió ugyanis egyfelől eleven érintkezési pontokat teremtett az ipari tulajdonjogokat érintő nemzetközi viszonylatokban, előidézte az ipari tulajdonjog tudományos művelését és a joganyagnak lehető teljes kiképzését az internacionális szempontok szerint is és másfelől reáirányította a világ figyelmét azokra a jelentékeny ipari eredményekre, amelyeket az ipari tulajdon védelmét megfelelőleg biztosító törvényekkel bíró országok ez alapon elérni képesek voltak. Emellett az unió fönnállása biztosítja az ipari tulajdon védelmére szolgáló intézmények további egységes fejlesztését, a folytonos és a gyakorlati élet tapasztalatain nyugvó öntudatos haladást.” Az indokolás kiemeli annak jelentőségét, hogy az egyezmények csak a leglényegesebb alaptételeket és az ezeken nyugvó szabályozást tartalmazzák. Ezek a szabályok a gyakorlati és tudományos tapasztalatokat testesítik meg. Ezért az egyezmények elvei általános érvényűeknek tekinthetők és minden ország jogalkotása számára iránymutatóul szolgálhatnak, egyengetve a nemzeti jogszabályok közötti eltérések kiegyenlítésének útját. Elismerően értékeli továbbá a revíziós 103
