Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)
II. csoport - Vas-, fém- és gépipar
65 telket szerzett, hol raktárai voltak, s az öntöde telkén akkora emeletes gyárat épített, mely rendesen mintegy 100 munkást foglalkoztat, és két annyinál is többnek volna képes munkát adni. Az 1858-ik évben e nagykiterjedésű gyárat átadta Jankó Yinczének és legidősebb fiának Jánosnak, kik még két ifjabb fiával, Istvánnal és Józseffel folytatók az üzletet, mig atyjok rongált egészsége helyreállítása végett egy időre visszavonult a fárasztó foglalkozástól. Ezután pedig nehány hónapot hazánk határain kívül utazott, különösen a vasgyártás körül tett legújabb előmenetelek tanulmányozása végett. Végre rövid pihenés után ujult erővel, jó egészségben, s eddigi szép ismereteit uj tapasztalatokkal gazdagítva, ismét helyt állt gyárában, melynek minden kalapácsa gyorsabban dolgozott, ha közel érzé maga körül azt a mestert, a ki az udvaron beszélgetve meg-megcsóválta fejét, ha a félig földalatti műhelyek valamelyikéből egy kalapácsütés elárulta a- legényt, ki nem jól dolgozik. De a mily jó kedvvel és friss erővel fogott újra a munkához, oly hamar kellett ismét visszavonulnia. A kérlelhetlen sors kiragadta szerető családja és az élők sorából. Gyára, melynek jó hire nevét sokáig fönn fogja tartani, fiaira szállt, de nem tudott tovább is oly emelkedést fölmutatni, mint Yidats István életében. A különböző válságok és csapások folytán a Vidats gyárnak meg kellett szűnni, de Vidats István emlékét s őt magát is, mint a szorgalom, az előretörekvés, a munka emberét még sokáig hálásan fogja emlegetni az iparos-osztály, az ipar történetírója pedig meg fogja örökíteni nevét, mely iparunk fejlődésének első korszakával szoros összefüggésben van. A magyar ipar úttörői. 5
