Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)
II. csoport - Vas-, fém- és gépipar
54 lógépet, szóró- és osztó-rostát, egy tizedes mérleget állított ki, melyekkel teljes dicséretet aratott és ezüst érmet nyert: a közvélemény pedig szóró-rostáját és kukoricza-morzsológépét országosan és mindenekelőtt eltelj esztendőknek nyilvánította. Az 50-es évek második felében ujabb-ujabb találmányokkal állott a gazdaközönség elé. Azonban az 1860-as évek elején már meggyőződött, hogy pozitív akadályok állanak elő. s gyára terjedelmesebb irányt nem nyerhet. Pénzhiány miatt tengődnie kellett, s legszebb terveit látta e miatt dugába dőlni. Ekkor fölhívta Erdély főurait, hogy segélyezzék, mert ő ilyen kevés tőkével nem képes a közönség igényeinek eleget tenni. De e fölhívásnak nem volt eredménye és Rajka Péter egyedül küzdött tovább. 1862-ben egy saját találmányi! borsajtóval állott a szőlős gazdák elé. mely általános dicséretet nyert. Később előállott szintén nevezetes ekéjével, mely az 1866-ki bécsi országos kiállítás alkalmával nemcsak magyarországi, illetve a pesti gyárosok, hanem az amerikai ekék elől is elnyerte a dijat. 1869-ben végre, mikor a Dietrich-ezég szegődött társul Rajkához, a gyár nagyobb lendületet vehetett, rendszeresebb alakot öltött, gőzerőre működő gépeket szerzett be. a mi nagy örömet okozott Rajkának. De ez öröme nem sokáig tarthatott, részint mert betegeskedő kezdett lenni, öregedett, s több egyenetlenség állott elő. így lassanként elvesztette kedvét, önállóságát, mivel olyan anyagi érdekek nyomultak előtérbe, a melyek Rajka P. magasztosabb szellemével nem fértek össze. Rajka Péter, annyi küzdelmek és oly csekély méltánylás után 1876. ápril 28-án az örök hazába költözött, életének majdnem 70 éves korában. Hosszú és becsületes munkássága által, bár ha nem mutathatott fel anyagi hasznot saját részére, de felmutatta honszeretetének, erényének annyi példáit, midőn nemes törekvéssel igyekezett műveit meghonosítani, midőn tanítványait valódi jóindulattal igazi képzett műiparosokká törekedett kiképezni. Kétségtelen, hogy munkásságának megszűntével Erdélynek, különösen Kolozsvár városának a megkezdett utón megállapodni nem volt szabad és örömmel is tapasztalhatjuk, hogy az ifjabb nemzedék sikerrel lép az ő nyomdokaiba, uj iránynyal, uj modorral. De azért Rajka Péter kiváló alakja marad hazai gépműiparunk történetének s ő honfitársai tiszteletét szorgalma, komoly iránya és becsületességével kivívta magának.
