Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)
VII. csoport - Az ipar szellemi munkásai
314 közgazdasági fejlődésének, különösen Kecskeméten, kiválóan a gyümöl- csészet igen fontos ágát képezi, mely szakszerű kultúra nélkül öntudatos fejlődésnek alig fog indulhatni, sziinóráiban igyekezett a Kecskeméten található összes gyümölcs-fajokat tanulmányozni, helyes neveiket kikutatva, a gazdasági egyesület kertészeti szakosztályának tagjaival jóságukat megállapítani, úgyszinte termőképességük és tarthatóságuk szerint kereskedelmi értéküket megbeszélni. Igen sokszor egy pár gyümölcsből, mit a piaczon észrevett, egész kosárral kellett megvennie, mert a termelő keveset eladni nem akart, igy még e közhasznú tanulmányai is nem jelentéktelen anyagi áldozatot követeltek tőle. Négy évi munkássága eképen összeállított eredményét a kecskeméti gazdasági egylet az 1885. évi országos kiállítás nemzetközi tárlatán mutatta be és ekkor Katona szakmunkácskáját a legelső tekintélyek örömmel és elismeréssel fogadták. Az 1885. évi országos kiállítás érdekében mint a Kecskemét alkerületi bizottsági alelnöke a legbuzgóbban működött. Mint kiállító három osztályban vett részt, mindhárom osztályban kitüntetést kapott. Kiállított tárgyai felett még a külföldi szaklapok is nagy elismeréssel nyilatkoztak. A közügyek terén kifejtett munkásságáért elismerést több Ízben nyert, igy még mintegy 30 év előtt a helytartóság részéről, a magyar minisztérium részéről három ízben, végre az 1S85. évi budapesti országos kiállítás alkalmából ő felségének legmagasabb elismerését nyerte. De tevékenysége nem csorbult volna, ha azt elismerés sohasem kiséri. Katona ritka ember, kinek nemes, föltett szándéka volt a közügyeknek szolgálni, s bár sokszor hálátlanságot aratott, e nemes törekvésétől soha el nem tántorodott. Az ipar és a kertészet csemetéit fejtegette legnagyobb előszeretettel. A kiállítások terén egyik legérdemesebb úttörő, az ipari mozgalmaknak egyik leghivatottabb fejlesztője. s a kertészeti ipar egyik leghasznosabb munkása volt. s az ma is. Mert igazi boldogságot érez, ha egy-egy fontos, humanus ügynek szolgálatot tehetett, s ha önzéstelen, odaadó munkássága, jutalmát nem kereső, akadályt nem ismerő buzgalmával a közügyeket egyik-másik irányban előbbre vihette. A magyar ipar ügyének kevés hivatottabb munkása volt nálánál, s ezért e téren szerzett érdemeiért nem lehet kifeledni ott. hol az ipar úttörőinek érdemeit egyenkint és összesen kell méltányolni.
