Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)
VII. csoport - Az ipar szellemi munkásai
284 át kitűnő hírlapíró volt s hírlapírói működése adta meg neki azt a sokoldalúságot, mely nála nem esett az alaposság rovására. Ez idő alatt irta egyetemi előadásai vezérfonaláúl első rendszeres művét, a nemzetgazdaságtant, ezt követte a pénzügytan, majd a kereskedelem története s számos tanulmány a szaklapokban, később különösen a „Budapesti Szemlédben. A „Századunk*-ban megjelent egy czikksorozata az akkor közzétett ipartörvényjavaslatról, irányozta először miniszterének figyelmét a fiatal hivatalnokra s ez időtől kezdve nem is lehetett többé a kereskedelmi minisztérium legfontosabb teendőiben Matlekovits tanácsát és közreműködését nélkülözni. Egy hosszabb külföldi tanulmányútja után átvette a vámügyek vezetését s ezzel teljesen elemébe jutott. Itt nyílt csak alkalma fényes tehetségeinek kifejtésére. Az Ausztriával csakhamar megindult kiegyezési tárgyalásokon az egyszerű osztály- tanácsos lett mindenütt az irányadó : gyorsan, de biztosan Ítélő, mindent áttekintő alkudozó fél, ki e mellett folyton restanezia nélkül végezte egyéb folyóügyeinek hivatalos aktáit. — mert már akkor szokásos lett a minisztériumban minden nehezebb, bonyolultabb kérdést Matlekovitsra szignálni. Báró Sennyey Pál 1880-ban felajánlotta neki az akkor alakult Országos Bank vezérigazgatóságát : de Matlekovits. kit Tisza miniszterelnök minden áron meg akart tartani az állam szolgálatában, kész volt a dúsan jövedelmező állást visszautasítani, ha mód nyujtatik neki. hogy egész erejét a közügyeknek szentelhesse. A kormány tehát kinevezte helyettes államtitkárnak. Es ez időtől kezdve uj korszak kezdődik életében és a magyar közgazdasági kormányzat életében is. Működése közben nem riadt vissza a nehézségektől, számolt a körülményekkel s mindig meg tudta választani a nehézségek legyőzésének módját és alkalmát. Minisztereinek bizalmát mindig kiérdemelte, de gyakran a tőle nem függő viszonyok és körülmények kényszeritették őt még jobb meggyőződése ellenére is oly elveket elfogadni, melyek hirdetett tanaival nem mindenben állottak összhangban. Az 1885. évi országos kiállítás alkalmával rendkívüli erélyt és tapintatot fejtett ki a kiállítási ügyek vezetése körül s úgy is mint a fontos jury-tanács elnöke. Sok akadályt kellett leküzdenie e kiállítás alatt, Az egyéni és személyes érdekek száz és ezer örvénye fölött tudott nagy tapintattal átsiklani. Ereje megfeszítésével szentelte magát a kiállítás fontos ügyének és az ő érdeme, hogy büszke
