Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)

VI. csoport - Forgalom és kereskedelem

240

let érdekeinek előmozdítása körül, s hogy a közjótékonysági czélok is mennyire számíthattak mindenkor támogatására, elég ha az 1877-ben létesített evangélikus árvaházat, mint főleg az ő emberbaráti alkotását, említjük föl.

Végre, csak hogy némileg teljes képét nyerjük sokoldalú közérdekű tevékenységének, nem feledkezhetünk meg azon sikeres működéséről sem, melyet a gróf Széchenyi által létesített, legelső és hosszú időn át egyetlen magyar gőzmalom, a hengermalom- részvénytársaság, majd a pesti kereskedelmi bank, újabb időben pedig a pesti biztosi tó intézet, a magyar általános hitelbank s több más nagyobb szabású szolid vállalat életbelép tetése s vezetése körül kifejtett.

És midőn ez életen és közhasznú tevékenységen végig tekintünk, önkénytelenül is feltűnik előttünk, hogy ez egyes cselekmények nem képeznek laza egymásutánt, hogy azokat nem a véletlen fűzte egymáshoz. hanem eleitől végig egy vezéreszme vonul azokon át, mely ezen összes tevékenységet rendszeressé, összhangzóvá alakítja. Magyar- országnak mindenkor voltak kitűnő kereskedői, jeles iparosai, hanem azoknak mindegyike elszigetelten a maga szűk körében és a többiekkel való összefüggés nélkül működött. Amaz egyes kitűnő erőket egyesíteni, bennök a testületi szellemet táplálni, őket eg}7 egészszé foglalni össze, mely azután imponáló erővel felléphessen és fontos tényezőként érvényesíthesse magát a közéletben : ez vala az. a mit Kochmeister Frigyes báró életének feladatául tekintett. És ezen feladat nem volt könnyű. Mert, valljuk meg őszintén, nemzetünkben nem volt meg mindig a teljes érzék a kereskedelem és ipar jelentősége iránt. És e jelenség némileg kifolyása volt a mi történelmünknek, politikai és társadalmi intézményeinknek; de a jelenség meg volt, és az anyagi téren való hátramaradásunknak legalább egyik okát képezte.

Kochmeister Frigyes báró, ha nem is az egyetlen, de mindenesetre egyike volt azoknak, a kik a baj forrását felismerték és tisztában voltak magukkal az orvoslás eszközeire nézve is. 0 maga előtt látta a nagy Angliát, mely világ-állását legnagyobb részben virágzó kereskedelmének és iparának köszönhette, és melynek népe mosolyogva tűri el a „szatócsnép” gúnynevet, tudván, hogy e névben hatalmának és tekintélyének forrása is meg van jelölve. Maga előtt látta a nagy Francziaországot, mely Európában élvezett tekin-