Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)
V. csoport - @Műipar
222 a rajzakadémiával kapcsolatos tanfolyamokat látogatta, tehát és itt nj világ tárult szemei elé. Megismerkedett a formák tökélyével, a minták legjavával, a színkeverés, a színezés nemes titkaival s rendkívüli buzgalommal és odaadással szentelte szabad idejét az esti tanfolyamok szorgalmas látogatásának és ismeretei gyarapításának. Itt szerzett tapasztalatai és sokoldalú ismeretei fejlesztették benne később a jeles mííiparost, vagy mint sokan nevezik, a művészt. Még bécsi segéd korában sokat dolgozott Scbolcz Magyarországba. Középületek és magánpaloták kifestési munkáit vezette s ez alkalommal tapasztalta egyszersmind azt is, hogy Pesten a szobafestő-ipar ez időben rendkívül szűk keretekben mozgott. Miután továbbá látta, hogy fővárosunk emelkedőben van s mivel viszonyainkkal nagyon megbarátkozott. 1857-ben megtelepedett Pesten s megnyitotta üzletét. Ez időtől számíthatjuk a szobafestő iparnak hazánkban való fokozatos fejlődését. Eleinte sok nehézséggel kellett megküzdenie, mert alig volt nálunk alkalmas munkaerő. A segédek akkor vándorlásaikban csak Bécsig jutottak, Pest mint ipari központ akkor még ismeretlen volt. De Scholcz ügyesen segített a bajon, maga nevelt, maga képzett, értelmes munkásokat és ezek segélyével, az ő mesteri vezetése alatt és a fejlődő, mindinkább épülő és szépülő főváros által nyújtott alkalom következtében végre oly magas fokra emelte iparát, hogy ma — és ez a magyar iparnak becsületére válik — a külföldi munkások nem Bécsbe mennek tanulni, hanem hozzánk, Budapestre jönnek és Scholcz műhelyében számos, főleg az északeurópai országokból való külföldi munkás, kik állami ösztöndíjak segélyével tökéletesítették magukat szakmájukban, tanulta meg a szobafestő-műipart a szó valódi értelmében, Scholcz különben művészi hírnevét rendkívüli pontosságával és szigorúságával állapította meg. Soha nem adott át munkát, mint a melynek tökéletességéről személyes meggyőződést szerzett s ha a munkásai által már-már befejezett munkán hibákat fedezett fel, sokszor volt rá eset. hogy egész szobákat átmázoltatott s a szabatos munkát előlrűl kezdette. Az általa elért haladást — anélkül, hogy a mestert jellemző szerénységet meg ne sértsük — túlságos dicséretekkel elhalmoznunk nem szabad. De jellemzi az ő sikereit egyik kiváló szaktekintélynek nyilatkozata. Eitelberger, bécsi műipari muzeum volt hírneves igazgatója, a műipari haladás egyik legalaposabb ismerője ugyanis, egyszer fővárosunkban való időzése alatt odanyilatkozott, hogy az
