Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)
V. csoport - @Műipar
184 fokra emelkedett, hogy rendkívüli sikerei mellett kiváló érdemeit is az egész ország osztatlan elismeréssel, sőt kitüntetéssel méltányolja. E közelismerés legfelsőbb helyről is kifejezést nyert, midőn Zsolnay az 1885. évi országos kiállítás alkalmával ő felsége a király által a III-ad osztályú vaskorona-renddel Ion kitüntetve. Hogy működését, törekvéseit és sikereit egész valójukban méltányoljuk. közelebbről kell ismertetnünk azt a nagyszerű ipartelepet, melynek ma művészi eredményeit tekintve — kevés párja van a világon. Zsolnay Vilmos született Pécsett 1818. ápr. 27-én. Atyja, ki kereskedő volt. őt is a kereskedői pályára szánta, a fiatal Zsolnay azonban szívesebben hajlott a festőművészet félé. Béc-sben. Frankfurtban. Drezdában. Münchenben nagyobb kereskedésekben lévén alkalmazva, kevés szabad idejének minden perezét festészeti tanulmányokkal töltötte. Később — mintha csak sejtette volna jövőjét — az üveggyártást és bányászatot tanulmányozta. Midőn visszakerült és atyjának rövid- és kézműáru-űzletét átvette, ennek emelését tette föladatává s az üzletet csakhamar nagy bazárrá alakította át. mely egy egész kis utczát. az üvegtetővel fedett „párisi utczát* töltötte be. Zsolnaynak azonban ez nem elégítette ki ambiezióját s noha a közéletben tevékeny részt vett. (többek közt ő alapította a pécsi kölcsönös segélyző-egyletet. mely az e nemű intézetek közt ma az első helyet foglalja el hazánkban), folyton tanult, kutatott, tervezett. Nemsokára egy üveghutát bérelt, de hát a boldogulhatás elé nagyon sok akadály gördült: a bányászatot is űzte. de evvel sem ment sokra. Mindez nem kedvetlenítette el Zsolnayt. hanem újabb és más irányú tevékenységre ösztönözte. Ekkor átvett egy régi. elhagyatott s szemétlerakodó helyül szolgált téglavetőt, melyen ma világhírű, óriási kiterjedésű s gyönyörű berendezésű gyára áll. Itt téglavetésen —1855-ben — kezdte. A téglákat jobbára maga használta fel apróbb műhelyek építésére. A téglák mellett aztán építészeti terracotta- diszítményeket. majd közönséges használati edényeket, utóbb közönséges majolikákat készített. Így ’kezdődött az edények gyártása, melyek közt a magyar stylbeli ékítményekkel ellátott különféle kancsók a főbb szerepet játszották. Ezután felölelte a majolika- és az egyszerű porczellánczikkek gyártását. így fejlődött, emelkedett e gyár. folyton újabb és újabb ezikkek gyártását karolva fel, miközben azonban a régebbi közönséges, agyagipari c-zikkek gyártásának tökéletesbitésére is kiváló gondot fordított.
