Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)

V. csoport - @Műipar

műnek ismertetett el, a dombormü-készités története által felmutatott művek között : e művészet, ámbár a görögök és rómaiak által úgy. mint a 16-ik századbeli olaszok által művelve, a modern művészek által végkép elhanyagoltatok, mignem egy magyarnak maradt fenn azon dicsőség, azt előbbi fényébe visszahelyezni, és megmutatni azt, hogy a dombormtívész kalapácsa és vésője vezetve egy lángész keze által, a szobrász vésőjével vetélkedik, készítvén oly munkákat, melyek a jövőkor bámulatát megérdemlik.“

Legutolsó és legszebb domborművét, mely tiszta ezüstből készült, s 300 latot nyom, melyen a művész három évig dolgozott, és mely Porus király fogságba esését ábrázolja, a nemzet vette meg a nemzeti muzeum számára, hol a remekmű még ma is közszemlére van kitéve.

E műve után a jelesebb műbirálók a „magyar Benvenuto Cellini “-nek nevezték Szentpéteryt, kivel különben a legelőkelőbb körök is szívesen érintkeztek, mert művelt ember volt s több nyelvet folyékonyan beszélt. A tudományos és vallásos munkák voltak ked- vencz olvasmányai s ezek érdekében hasznosan érvényesítette bő nyelvismereteit. Üreg napjaiban a vésőt tollal cserélte föl és sokat irt kedvencz thémájáról, a vallásbeli főigazságokról és az ipar több fontos napi kérdéséről. Ez utóbbi czikkei az iparegylet akkori lapjában, a Hetilapban jelentek meg.

A magyar műipar e nagynevű úttörője, mint törődött agg, 1862. junius 13-án 82 éves korában halt el, de neve túlélte őt és alkotásaiban gyönyörködni, tanúim és buzdulni fognak a későbbi nemzedékek is.