Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)
IV. csoport - Fonó-, szövő- és bőripar
163 get űzvén, a fősúlyt az akkor divatos arany-paszomántokra íéktette. E mellett a díszruhákhoz való zsinórzatokat is nagyban készítette és mivel józan munkássága és takarékossága által koián jutott tisztességes vagyonhoz, mindig előre dolgoztatott és igen szép árukészletek fölött rendelkezett. Ez volt legnagyobb előnye, de természetes, hogy készletein nem adhatott volna könnyű szerrel túl. ha készítményeit a munka kitűnősége, csinossága és tartóssága nem jellemezte volt. Szilágyi jóhirű. tekintélyes iparos létére előkelő házat is vitt. Yasárnapokint sok jeles iparos gyűlt össze nála s a város több tekintélyes polgára volt járatos vendégszerető házához. Lakása is kényelemmel és eleganc-ziával volt berendezve, termeit a régi nevezetes főurak. hadvezérek és uralkodók arczképgyűjteménye díszítették. Jó módjához illő kitűnő ebédeket adott sokszor barátai tiszteletére es ez ebédek alkalmával asztalánál mindig helyet foglaltak segédei is. kik iránt atyai jóindulattal viseltetett. Mint mester, a szigorú rendnek volt barátja s mint szigorúságának jellemző vonását fölemlíthetjük, hogy az a segéd, a ki este tiz óráig nem volt odahaza, annak az éjjel nem volt szabad házába bemennie. A segédek mind nála laktak. Jószivtí és elnéző volt irántuk, mint az atya gyermekeihez, de a rendet föltétlenül és minden szigorral fönn tudta tartani. 1863. junius havában hunyt el. gyermektelenül. 65 éves korában. Neje. ki már előbb jobb létre szenderült, szintén szép vagyont vitt a házhoz, de tekintélyes vagyona nagy részét Szilágyi két keze munkájával szerezte, szorgalmának és takarékosságának köszönhette. Es e szép vagyonnak túlnyomó * nagy részét iskolai ösztöndíjakra hagyományozta, melyek évről-évre, mint , nemes Szilágyi István“ alapítványának kamatai osztatnak ki a főváros szegény tanulói között. Nagylelkű alapítványa örökre fönn fogja tartani nevét ; arczképét a főváros olajba festette és egyik hivatalában kifüggesztette : a belvárosi reáliskola előcsarnokában pedig a nemes alapitó mellszobra hirdeti, hogy alapítványát hálás kegyelettel fogadta az utókor. Az iparosság is büszke önérzettel mutathat e nemes példára, mert Szilágyi e cselekedete oly időben szerzett elismerést a magyar kézműves-osztálynak, mikor a társadalomnak nem minden rétege viseltetett az iránt kellő méltánylattal. ll1
