Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)
IV. csoport - Fonó-, szövő- és bőripar
159 teológus, mint jogász fia nagyon jól tudták, hogy az öregnek kiváló örömet okoznak, ha utazásaik közben a tim ár iparra vonatkozó újdonságokat közölnek vele. így küldötte az egyik Gerából a ványoló- hordó, a másik a cserző-malom ismertetését rajzban és leírásban. E kedvtelésében még az sem akadályozta, hogy József fia Nürn- bergben egy állítólag szakbavágó és titokban tartott találmányért 400 tallért fizetett s végre kisült, hogy egy szédelgő által lépre vezettetett : sőt kettőzött erővel igyekezett minden újítást fölkarolni, minden javítást érvényesíteni. És hogy e törekvése által is mily magas fokra emelte Dück György telepét, az kitűnik a hadsereg ruházati bizottsága által kiadott bizonylatokból. 1839-ben a Leiningen- féle gyalog-ezred egy bizonyítványa a következőket emeli ki: .Megjegyeztetik, hogy e szállító (Dück György) által szolgáltatott borne- müek. a többiekhez hasonlítva, előnyben részesitendők.“ Hasonló bizonyítványok mind kiemelik a szállított bőrnemüek kitűnő minőségét. A ruházati bizottság egy igazolványa bizonyítja, hogy a Dück által katonai szükségletek czéljaira szállott bőrminták nemcsak megfelelnek és elfogadtatnak, hanem mint teljesen mintaszerűek el is ismertetnek. Mások meg Dück becsületes és tisztességes eljárását és lelkiismeretességét dicsérik meg. Az 1848—49-iki időszak Dück vagyonát érzékenyen megcsor- bitotta. Dück ugyanis az akkori háborús viszonyok és az orosz invázió miatt vagyonát veszélyeztetve látván, azt Romániában kívánta biztonságba helyezni, azonban útközben egy csatározás közelsége miatt a kocsis otthagyta a kocsit és lovakat és ezekkel együtt odaveszett minden, a mit meg akart menteni. De e veszteséget a későbbi szorgalmas munkásság bőven helyrepótolta, úgy, hogy Dück a hatvanas évek elején gőzmalmot is épített, mely még ma is működésben van. 1864-ben Dück bőrgyárát unokájának, Józsefnek adta át, de azt jóságos tanácsával továbbra is támogatta. 1867-ben a párisi kiállítás előmunkálatai alatt, Dück József illetékes helyről felszól- littatott a párisi kiállításban való részvételre. Nem készült e kiállításra, de a felszólítást nem utasíthatta vissza s igy raktárából kellett egy gyűjteményt két nap alatt összeállítani s igy a gyűjteménybe az öreg Dück által készített talpbőrökből is jutott nehány darab. — A hevenyében elküldött kollekczió Párisban általános elismerést aratott, a szaklapok kitüntető bírálatokat közöltek róla, s egy elsőrendű
