Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)
III. csoport - Fa-, butor- és építési ipar
133 ségekben kezdte készíttetni és a Dunán Pestre szállíttatni. E hasznos kezdeményezés által a tölgyfa-bevitel külföldről megszűnt, de sőt dongafa-kivitelünk nagymértékben emelkedett. Walser János még hazájában elsajátította a borkezelést és e képzettségét mint pesti mesterember igen jól értékesíthette, mert több nagyúri család, a mint Gyulaiak, Ürményiek stb. meggyőződvén e téren való jártasságáról, megbízhatóságáról és szakképzettségéről, terjedelmes pinczéjükben felhalmozott boraikat általa kezeltették. De bár Walser János sokfelé és sok irányban volt elfoglalva, még is elég időt szentelt mesteri föladatának és iparos-kötelességének teljesítésére. A fősulyt mindig arra fektette, hogy iparának jóravaló, erkölcsös, értelmes tanulókat és segédeket neveljen és kiképezzen, a mire ő ritka jószívűsége, szívélyes bánásmódja, műveltsége és ipari képzettségénél fogva úgyszólván hivatva volt. ügy a fővárosban, mint a vidéken még ma is vannak kádár-iparosok, kik tisztelettel és szeretettel emlékeznek vissza volt tanító mesterükre, volt segédjei pedig hálásan említik, mint ritka szakértelemmel és buzgósággal megáldott oktatójukat, valamint azt a kedélyes családias kört, melyet Walser házában találtak s melynek kiegészítő része volt minden inas és minden segéd. Es a régi mestereknek egyik legszebb jellemvonása volt az, mit Walser is elsajátított, hogy a kezükre bízott fiatal nemzedéket mint családtagjaikat tekintették és az atyai szigor mellett a szeretetteljes bánásmódot gyakorolták velük szemben. így fejlődött keze alól egy derék és értelmes iparos-nemzedék s ilyen szellemben nevelte fiait : Ferenczet és Jakabot, kik e tekintetben is méltó követői atyjuk derék példájának.
